Alakot vált untalan

„Nekem a tenger az anyanyelvem”
így mondtad, azt hiszem.
Nekem inkább testem a tenger.
Abszintzöld mámor, hempergés padlizsán-lila,
hirtelen morcos olasz ég alatt;
fagyos harsogás északon, hol irgalmatlanul
megleckéztetett a nap, észrevétlen
hántotta nyers húsig bőrömet;
selymes kavics-kéreg Nizzában,
mikor belelépett cipőmbe egy elkóborolt
hullám, s elfértünk benne ketten, a lábbeli
épp jó volt neki.
És fontos az életveszélyes
lendület, hogy nem fér meg
partjai között, hogy pillanatonként fut neki
ugyanannak a feladatnak, s fut meg előle,
hogy habosan magasba szökik, pedig
türkiz nejlonponyvába csavarva,
lefülelt gonosztevőként kellene
a földön rángatóznia.
Hogy ő hal és madár, odafelé csikó,
visszafelé rák, hogy alakot
vált untalan, de egyre inkább
önmaga.
Emlékeztet Valakire,
aki két kézzel pazarolja, amije
van, vagdos a parthoz gyöngyöt, ezüstöt,
túlzásba visz hűtlenséget s hűséget,
tevepúpok boltíveiként távolodik a végtelenbe,
majd kiskutyaként lábad elé hever.

Még több írás

A matematikus nyulai

A végtelen oly képtelen, Mint ékszíj, végét nem lelem, Mint hullahoppot, pörgetem, Mint porszemcséket, pergetem, Mint szélben tollat, kergetem. Véremben keringethetem, Nyolcasként bárhogy fektetem, A végtelen nem fekhelyem, Nem kegyhelyem, nem nyughelyem. Egyszerűen magas nekem: Elillan, beint szemtelen. Számolgathatom szüntelen, Egy lépcsővel feljebb terem, Széttart, mint táguló terem, Agyfagylaló egy jégverem. A plüssnyuszikat ha veszem, A nyuszik száma végtelen, Hát rámegy nyaram és telem, Hogy megszámoljam rendesen, S ha egy-egy számhoz rendelem, S nem ugrál tovább kecsesen, Ha marad engedelmesen, Hosszú sorukat csak lesem. S mindig szülhet a végtelen Egy egész új és védtelen Szőrgombócot és épp nekem, Szeme olyan, szája ilyen, A füle egész másmilyen, És szül majd ez is szüntelen, Elsz
...
Elolvasom
Még több Lackfi írás

Őszinte megbánás

Béla bá beírta az üzenőmbe, kedves asszonyom, az ön fia tiszteletlenül beszélt oktatójával, ezért megintem, mondjuk tényleg megintett, olyan erős intő volt, hogy beestem a padba, aztán meg kiestem belőle. A tiszteletlenség nem igaz, a legnagyobb tisztelettel mondtam, hogy a Béla bá egy dagadt állat, ki ne tisztelné, amikor száz kiló, a jobb keze meg legendásan erős. Kicsit túl hangosan mondtam, visszhangzott a teremben, mert csend lett hirtelen, angyal szállt el felettünk, ahogy a nagyi szokta suttogni. Száz kilós angyal, félelmetes jobb kézzel. Béla bá azt akarta, hogy ismételjem meg, és mérges lett, amikor tényleg megismételtem, hogy Béla bá egy dagadt állat, és megtapasztaltam, hogy Béla bá bal keze sem ügyetlen azért. Ha nem ismétlem meg, akkor azért lett volna mérges, mert nem fogadta
...
Elolvasom

Gyűjtemény

A zenész megírt egy dalt, lelakkozta, és kitette száradni a nyári kertbe. Mikor este hazaért, szemügyre vette a munkadarabot, látta, hogy a vékony, hártyaszerű bevonatba beleragadt egy pitypangpihe, némi pernye a szomszéd tábortüzéből, egy még vonagló kis rovar és egy ismeretlen női hang kéjes sikoltozása. Még közelebb hajolva megtudta lábméretét annak az ötvennyolc éves láposhartyáni asszonynak, aki a kútra indult vízért, és mindeközben nem akadályozta meg az ubangi kormány ellen lázadó kibangu martalócok invázióját a földgolyó túlsó felén, sem az ubangi kormány által a kibangu martalócok rovására elkövetett tömegmészárlást. Látott egy kisgyereket, aki majdnem belefulladt a békalencsés patakba, ám a tanító úr épp arra járt, és kihúzta, majd megkérdezte a nevét, mire az kifulladva azt sutt
...
Elolvasom