Ha a kaszát kalapálod, ügyelj, hogy az éle pontosan fölfeküdjön a kicsi üllőre, amit elég beleütni egy tönkbe, és máris nekiláthatsz. Azért domború a kicsi üllő vaspofája, tudod, kispofám, hogy a penge fölfeküdhessen rendesen, olyan szögben kell tartani, a te kis pofád is domború, de nem azért, hogy odacsapjak, bár könnyen odacsaphatok, ha nem figyelsz, azért van a két szemed, csillagom, hogy figyelj, tanulj, mondta Lacipapa. Gondold meg, ha a Teremtő Úristen nem akarta volna, hogy olyan nagyon nézegessél, egyetlen szemet ad csak, hogy az is elég, de bizony kettőt alkotott beléd, hogy pislogjál, okosodjál.
Mikor odalenn leszek, és megeszi az a mocsok föld mindenemet, mondta Lacipapa, akkor hiába guvasztanád a csillagszemeidet, nem tudnék már megmutatni semmit, addig becsülj meg, amíg vagyok. Mert amikor már nem leszek, akkor nem tudod majd megbecsülni, hogy vagyok, mert ha nem vagyok, akkor hogyan tudnád megbecsülni, hogy vagyok, nem lesz, akit megbecsüljél… Én bezzeg mindig megbecsültem az apámat, és az is a maga apját, próbáltuk volna nem megbecsülni az öregeket, kaptunk volna a szemünk közé olyat, hogy látni se láttunk volna, csak csillagokat. Érted-e, csillagom?
Kisandris értette, vagy legalábbis azt hitte, érti, ami majdnem annyi, mintha tényleg értette volna, a különbség elenyésző, elenyésző különbségekkel meg foglalkozzanak csak a matematikusok és a filozófusok, az az ő bajuk. Mindenesetre Lacipapa kérdése, hogy Kisandris érti-e, nem arra vonatkozott, amire gondolnánk, hogy vonatkozhat, mármint, hogy valóban érti-e. Lacipapát hidegen hagyta, Kisandris érti-e, csak ahhoz ragaszkodott, hogy rábólintson, igen, érti. Amit Kisandris akkor is egész nyugodtan megtehet, ha egyáltalán nem érti.
Lacipapa sosem kérdezett vissza, pontosan mit is ért és hogyan, csak annyit, érted-e, csillagom? Ha nemmel válaszolt volna, félő, hogy Lacipapa kigyön a sodrából, és bár Kisandrisnak fogalma sem volt, mire hasonlíthat a Lacipapa sodra, eszik-e vagy isszák, azt érezte, jobb lesz nem kipróbálni, milyen, ha az öreg kijön belőle. A megfelelő válasz: igen, értem, Lacipapa. Mint egy számítógép jelszava, mindegy, mit jelent, csak pontosan azt üsd be, és akkor működik a rendszer. Kisandris szívesebben játszott volna a gépén, mint hogy Lacipapától kaszakalapálást tanuljon, de sajnos ilyen opció nem volt a rendszerben, mert rá lett bízva Lacipapára, aki meg akarta erre tanítani, s ha meg akarja, hát meg is fogja, pont, Kisandrisnak nem osztottak lapot.
Pontosabban Lacipapa meg is akarta tanítani a kaszakalapálást, meg nem is. Szerette volna, ha a kicsi konyít annyit a kaszakalapáláshoz, hogy elámuljon rajta, Lacipapa milyen kitűnően kalapál, de azt nem szerette volna, ha Kisandris megtanul ugyanúgy kalapálni, mint ő, vagy pláne le is pipálja, mert akkor Lacipapára már nem lenne szükség. És ha eltompulna a kasza éle, Kisandris megoldaná, és Lacipapára már semmi szükség nem lenne, oda a világ dicsősége!
Lacipapa, ha látta Kisandris szemén, hogy már majdnem érti a dolgot, elkezdett követhetetlenül gyors és szakszerű mozdulatokkal ügyködni, csengett-bongott, játszatta a kalapácsot, akár egy „itt a piros, hol a piros” játékos, aki elhiteti nézőjével, hogy követni lehet a bogyó mozgását.
Kisandris bajban lett volna, ha Lacipapától kell megtanulnia a kaszakalapálás fortélyait, de nem ez volt a helyzet, inkább csak ámulnia volt kötelező, míg az öreg bűvészkedett, megkapod a kalapácsot, ha majd emberebb leszel, most figyelj, elcsempítenéd az élét, nem fogna semmit, vagy olyan csipkésre vernéd, mint a nagyanyád bugyogója, persze tudom, sose láttad még, hogy is láttad volna nagyanyád bugyogóit, te csipisz!
Kisandris őszintén úgy gondolta, nem is akarja látni azokat a bugyogókat, inkább megnézte volna, amikor Lacipapát megeszi a föld, az izgalmas lehet, mint a zombik a tévében, amik a sírból másznak elő, kardokkal hadonásznak, vérben forog a szemük, elég ijesztőek. Jó dolog ezt nézni, mert utána körbeforog az ember a nappaliban, és megnyugszik, hogy a világ mégsem olyan rémisztő, mint zombiéknál.
Tapasztalt kaszás becsukott szemmel is kikalapálja az élét, nem üt sose mellé, de ha mégis a kezére ütne, ami előfordul szökőévente egyszer, mert az ember nem Isten, és Isten is csak egyszer lett ember, az is kereszthalállal végződött… Szóval ha tiplit üt az ujjára, akkor sem pityereg, nem rikoltozik, mint az asszonynépség, férfiember nem könnyezik, csak ha csípi szemit a füst, folytatta Lacipapa, és elhessegette cigarettája füstjét, és megtörölte kétujjal a szeme sarkát. Milyen mihaszna jószág egy ilyen gyerek, kaszát se tud kalapálni, nem is érdekli az efféle, mégis hogy hozzánő az ember szívéhöz a vakarcsa, hogy a rosseb vigye el, oszt mégis el kell menni a föld alá, szívott bele a cigarettájába Lacipapa.
