Drágakövek

Új kanállal ősi étket, Új pohárba óbort, Régi vella, új a trágya Minden új csak hóbort. Régi házban új az asszony, Új mag ó cserépben, Régi csizma, benn suhanc-láb, Régiség nem érdem. Agg a néne új ruhában, Arca már molyette, Friss legényke zsenge csontján Szélzörgette mente. Ősi padlás, új a seprű, Monogramos tégla, Égi csűrnek támogatva Régi égi létra. Régi csőbe új bepasszol, Rézbe az eternit, Fák göcsörtös régi ágán Ráncos szilva termik. Lomha alma fűbe hull le, Régi test  új holttest, Régi élet új halálnak Így állít ma kortest. Volt tojásból új tyúkocska, Ámde vén a róka, Régi földből új kacsokkal Kúszni új karókra… Régi útnak új porában Aggastyán botorkál, Mikor indult, jó húsos volt, Most aszúbb a botnál. Régi kútból jön fel új víz, Szűri régi sóder, Krumpli rózsás aprajához Bánya-

Kérném tisztelettel, én amint megláttam a Gizi nájloncsomagolásán, hogy lehet lájkolni a baromfivirsli Facebook-oldalán, hát rögtön a szívemhöz kaptam, és pattantam felfele a zinternetre, mert elkötelezett ember vagyok. Hogy az AC-pumpába ne, mikor még orromban az első csók illata, ahogy a szövetkezeti bótban szerelmesen magamhoz szorítom az első csomag virslimet, és nem hiszöm el, hogy ez velem történik. Ezek a népművészeti szemöldöktetkós mai taknyosok el sem tudják képzelni azt a világot, amikor a csontról lefejtett csodás ipari húspépnek akkora böcsülete volt, mint semminek a nyüves mostani világban. Gyűjteni fogom a kuponokat, hogy a kihalt állatokról készült plüssfigurák közül megszerezzem a dodót vagy a tengeri tehenet, jól mutat a tévé tetején, jaj, mindig elfelejtem, hogy már véko

Figyelj, barnahajú lány, láttalak a hetes buszon, az anyukáddal voltál, vagyis nem tudom, hogy az anyukád volt-e, de szerintem igen, mert az ő szeme és a te szemed, szóval a szemetek, de nem a földön lévő szemét, az nem érdekelt, kivéve az a zsepi, ami kiesett a zsebedből, mikor leszálltatok. Nagyon édes volt a lila sapid, csak annyira húztad a fejedbe, hogy kilátszottak a tincseid, nagyon menő volt az egész, ha nem láthatlak többé, talán belehalok a szerelme, egészen biztosan belehalok a barnaszemű, barnahajú lány utáni vágyakozásba, mert kék az ég és zöld a fű, és piros a nap, hogyha fűbe harap. Kérem a tisztelt utazóközönséget, hogy tanúsítsák a szerelmemet! Uram, maga, ott, a szakállas úr, igen, legyen szíves közelebb jönni! és a szemüveges hölgy is, ide, ide, életbevágó! az idős asszo