Kérném tisztelettel, én amint megláttam a Gizi nájloncsomagolásán, hogy lehet lájkolni a baromfivirsli Facebook-oldalán, hát rögtön a szívemhöz kaptam, és pattantam felfele a zinternetre, mert elkötelezett ember vagyok. Hogy az AC-pumpába ne, mikor még orromban az első csók illata, ahogy a szövetkezeti bótban szerelmesen magamhoz szorítom az első csomag virslimet, és nem hiszöm el, hogy ez velem történik. Ezek a népművészeti szemöldöktetkós mai taknyosok el sem tudják képzelni azt a világot, amikor a csontról lefejtett csodás ipari húspépnek akkora böcsülete volt, mint semminek a nyüves mostani világban. Gyűjteni fogom a kuponokat, hogy a kihalt állatokról készült plüssfigurák közül megszerezzem a dodót vagy a tengeri tehenet, jól mutat a tévé tetején, jaj, mindig elfelejtem, hogy már vékonyképernyős, nem fér rá semmi. Majd felaggatom föléje.
Semmi nem törölheti ki emlékezetemből a pillanatot, amikor a járási bálon szép csokor baromfivirslivel kértem meg bé nejem kezét. Sem amikor büszkén hallgattam kisfiam egészséges sivalkodását, és hálatelt szívvel egy csomag baromfivirslit csúsztattam a doktorúr zsebébe, aki szégyenlős mosollyal köszönte meg. Régi motoros vagyok, megéltem nehéz pillanatokat, de Gizi mindig mellettem állt a bajban. Mikor megszűnt a csirkegyár, odahaza bánatosan bámultam ki az ablakon, a hazalopott utolsó doboz baromfivirslik egyikét majszolgatva. Könnyeimmel sóztam a baromfivirslit áldott emlékű édesanyám halotti torán, örömkönnyek áztatták a fiam esküvőjén. Unokám, Kevinke le van fényképezve, amint alig másfél évesen, szinte az anyatejjel csócsálja a virslit. Mikor annyi év után új autót vehettem, a friss műbőrszagú Toyotám ülésén terpeszkedve is mi másba mélyesztöttem volna fogamat, mint a zsebemből előhúzott szép szál Gizibe. Feleségem annyi év után megelégelte túlzott virslifogyasztásomat, és kijelentötte: vagy ő vagy a Gizi. Azóta Gizivel élek, ő meg hozzáment egy vegetáriánus zöldségeshöz.
Szabadjon megjegyeznöm, hogy itten a felületen az utóbbi időben elszaporodtak a másféle márkájú baromfitermékek hívei, ami aggodalommal tölt el. Nem lehetne valahogyan kimoderálni az Eszti baromfivirsli bájait magasztaló viperanyelvűeköt, akik állítása szerint a Gizi gyár munkásai testnedveiket ürítik a húspépes kádakba, meg hogy a belefulladt patkányt azonmód tőtik a műbelekbe? Az ilyent rá kéne rakni a töltőmasinára, és alulról fölfelé addig küldeni bele a jóféle anyagot, amíg ki nem pukkad, akár egy szappanbuborék. Csak azt a sok szép baromfvirsli-tölteléket sajnálnám! Jó erőt, egésségöt kíván Isten áldásával Köteles Gyula, a toportyáni Baromfivirsli és Vegyigyümi Fesztivál ötletgazdája és főszervezője.
