Hallod-e, te tükörképem

Van faragókésem, mamuszom, Van lefagyasztva csirkehusom, Csepp piros almám, mind kukacos, Méztől a szájam még ragacsos, Gyöngy a boromban perdül ezer, Hogyha beteg vagyok, van ki kezel, Van fura kincsem, négy szöszi fej, Négy puli-haj, négy száj lefetyel, Van mohos, alvó pincefalam, Magam-faragású fakanalam, Nagy lufivá fújt bőrfocim is, Bor, s ha akarnám, volna Guinness, Van örömöm s még van közönyöm, Istenem és hozzá imakönyv, Reggelem, alkonyom, déli verőm, Dupla személyes, nagy heverőm, Van sose szívott, régi pipám, Van kitörölni sanda csipám, Tűz, lobogó, szeszt inni barát, Partra hasalt bárkám s Ararát, Zöld Skoda, mélyén hörg a motor, Kertbe csörömpöl a hárfa (eol), Van madaram, ha a fűre leszáll, Van levegőm, csak enyém, ki-be jár, Rímem, elég papirom, ceruzám, Posta a ládám tölti

Elüzletiesedett a világ, de tényleg. És mindenki pont tőlem akar valamit Épp a reggeli kávémat szürcsöltem volna, mikor csengettek, és ott állt egy munkásruhás fazon, és arról győzködött, mennyire szeretné a homokórát megállítani. Alig lehetett lebeszélni róla, hiába erősködtem, hogy ingaórám van. Még meg se főtt a lágytojás, már csengettek, egy hatalmas csokrot hozott valaki, és állítottta, hogy ez hárommillió rózsaszál, pontosabban millió, millió, millió rózsaszál, pedig egész biztosan nem rendeltem a virágküldő szolgálattól. A következő egy hordár volt, vitte volna a bőröndömet, ugyanis a vonat nem vár. Nagyon hosszú időbe telt elmagyarázni neki, hogy összekever valakivel, tele vagyok munkával, eszem ágában sincs utazni. A gyöngyhajú lányt is nehéz volt lerázni, folyton át akart ölelni,

Kérem szépen, mink az akadékoskodást nem szeressük. Az olyat, aki a kánkán is csomót keres. Aztat szeressük, ha pikk-pakk, megy minden tisztán, mint a patyolat. Úgy értem, hogy egy falat felhúzni, az tiszta sor. Nem mondom, hogy nincs vele szemét, kicsi sitt, szétdobált csikkek, üres sörösdobozok, cementeszsákok, ilyesmi. Szakemberek vagyunk, nem kukások, tessék elszállíttatni. Arra is van szakember. Igen, az egy munkáskesztyű, elszakadt. Drótok, az mindig marad valahogy. Drót nélkül majdnem lehetetlen. Valami, ami összetart. Mint a hazaszeretet meg a klubhűség, erő lakik benne. Mint a cement, látszatra semmi kis por, a léghuzat szétkavarja, de ha leöntöd vízzel, tart, mint a parancsolat. Cement meg drót, verhetetlen kombináció. Nincsen abban hiba, kérem. Adódnak hungarocellmaradékok, könn