Mikor a polgi bejelentette, hogy Tibetbe utazik, mindenki azt gondolta, elment az esze. Egy év múlva választás, a beruházások folyamatban, a kenőpénzek sisteregnek, ez meg… A polgi rejtélyesen mosolygott, hosszú távú befektetés, azzal titkárnője társaságában kámforrá vált.
Visszatérve még mindig mosolygott, és határozottan munkához látott. Befektetők bevonásával az önkormányzati senkiföldjén villámgyorsan felépült a Semmigyár, ahol százhúsz helyi munkavállaló helyezkedhetett el, biztos hátteret teremtve családjának. Keverték, leszabták, összeszerelték, csomagolták a semmit, alig győzték kielégíteni a megrendeléseket. A polgi előrelátását bizonyítja, hogy rögtön ráálltak a pótalkatrész-gyártásra is, a meghibásodott semmit EU-s projekt keretében környezetbarát módon újra felhasználták. A társadalmi érzékenységről sem feledkeztek meg, péntek délutánonként hosszú sor kígyózott az üzemnél: olyanok jöttek, akiknek valamijük azért volt, de semmijük nem, így aztán az optikai hibás termékeket kiosztották közöttük. És leírták az adóból.
Innováció nélkül nincs ipar. A változatlanul mosolygó polgi nemzetközi összefogással megalapította a Semmitani Kutatóintézetet, ahol korunk legnagyobb hazai tudósai üldögéltek naphosszat hümmögve. Többnyire bánatosan csóválták fejüket, tekintetük néha felragyogott, és homlokukra csaptak, majd semmit nem pötyögtek a számítógépbe. Időnként szaktekintélyek érkeztek messze földről, megtekintették a Semmigyárat, és magvas előadásokat tartottak a semmiről.
A mosolygó polgit bűn lenne szemellenzős technokratának tekinteni, amint ezt egy újabb pályázati összeg elnyerése után bizonyította is. Településünkön létrejött a Semmiművészeti Galéria, melyben a legnevesebb alkotók a legrátermettebb kurátorok irányítása mellett készítik és állítják ki semmiműveiket, melyek kedvéért a fővárosból is idezarándokolnak a semmiértők.
A település virágzik, a villanyoszlopokról nyáron muskátlik, télen világító ledek csüngnek. A főtéren felállították egy idősödő helyi művész Semmiszobrát, mely egy másik pályázatról megmaradt terv újrahasznosítása. A kifaragásánál három helyi munkavállalónak csurrant-cseppent némi bér.
Egyedül a Főnöknek volt oka a panaszra. A kétméteres pali az önkormányzatnál állt alkalmazásban, fuvarozott, pakolt, kubikolt, mikor mi akadt. Mindenki ezen a néven ismerte a környéken, nem csoda hát, ha az ünnepségen is így mondták be a mikrofonba a szobor munkálatainál közreműködők sorában: Főnök György. Az egész falu rajtam röhög, duzzogott a Főnök cigarettával szájában. Elégedetlenkedők voltak és lesznek, amíg világ a világ.
