Illegális mosógépjavítás




A rendőrség magánlaksértés és erőszakos mosógépszerelés vádjával vette őrizetbe Laboda Sándor 32 éves vállalkozót. A mester valahogy megneszelte, hogy Perecz Imréné 69 és fél éves bősárkányi lakos Zanussija elromlott. Rögtön hívta az asszonyt, aki csak a jövő hétre adott neki időpontot, de nem volt benne biztos, hogy akkor rá fog érni. Labodának nagyon kellett a munka, ezért állandóan rátelefonált Perecznére, aki viszont egyre-másra kitérő választ adott. Sajnos megbetegedett, a szerelés nem alkalmas… Annyi más házimunka van, nem fér bele mostanság… Aj, már majdnem ő is hívta a mestert, de aztán mindig el van havazva… A szerelő lassan ott tartott, hogy hajlandó komolyabb összeget is fizetni a javítás lehetőségéért, csak Ilonka (ez Pereczné beceneve) engedje végre be őt a lakásba. Idegeire mennek a szélhámos mosógéptulajdonosok, akikben nem lehet megbízni, akiknek esze ágában sincs valóban javíttatni, mindig köddé válnak egy alkalmas pillanatban. Laboda végül nem bírta ki, feltörte a lakás ajtaját, és remegő kézzel megszerelte a gépet, a cserealkatrészért sem számolt fel semmit. Elrettentésként négytől hat évig terjedő börtön várhat rá, mert a rendőrség azt reméli, így talán megelőzheti ezt a napjainkban mind jobban elharapózó bűnözési formát.

Még több írás

Egy mondat a kegyelemről

Hol kegyelem van, ott kegyelem van, de nem csak a klastromokban, templomokban, az erre elkülönített rezervátumokban, hol a hit rézbőrű harcosai ülnek, arcukon egy izom sem rezdül meg, hol kegyelem van, a kegyelem ott van az okozatokban és az ősokokban, az egymásra tornyozott raklapokban, melyek rácsszerkezetként égre merednek, lecsupaszítva DNS-mélyi rendet, a kegyelem itt van meg ott van, ahol világrekordot dobtam, s ahol az utolsó helyezést elértem, Istennél ez is aranyérem, mert nem érdemes van nála s érdemetlen, a kiérdemelhetetlent osztja nagy tételekben. Hol kegyelem van, a kegyelem ott van a tüdőgümő-buborékokban, minden harapás levegőben, mely elodázza a végenincs időben légszomjunkat, s csordultig tölt élettel, jelezve, hogy az a kéz nem engedett el szakadék felett, semmi ágán, bá
...
Elolvasom
Még több Lackfi írás

Nevelő célzat

Késve érkeztem a munkába, kicsit elsöröztük az időt a fiúkkal, mindegy, lazítani azért csak lehet néha, kötelezettségeim vannak ugyan, de szegről-végről független, felnőtt ember volnék, vagy mi! Épp ment az értekezlet, a főnököm nagyban előadta magát, ilyenkor persze ő a menő, és jártatja a száját, de ha felelnie kell majd a nagyokosok előtt, egyből összemegy az önbizalma. Nem tudtam pontosan, miről van szó, de nem is érdekelt, közbevágtam, szigorúan rákérdeztem, hogy felkészült-e rendesen vagy csak a száját jártatja, mire elvörösödött, és dadogni kezdett, napnál világosabb, hogy megint nekem van igazam, blöff az egész. Belefogtam hát egy kiselőadásba, miszerint ha így folytatja, és nem teszi rendesen a dolgát, az egész vállalat csődbe megy, ő is mehet utcát söpörni, és akkor, ott, az utca
...
Elolvasom

Nagyanyám, a szuperhíró

Nagyanyám kislányként rettentően szerette nagyapját, aki akkor az Angol-Magyar Bank budapesti fiókjának igazgatója volt. Igazi self-made man, aki az órás szakmától indulva vitte ilyen magasra. Mikor 1919-ben kitört a Tanácsköztársaság, a derék vöröskatonák igyekeztek minél előbb rátenni a kezüket minden értékre, bejelentkeztek hát bankár üknagyapámhoz is barátságos vizitre. Nagyanyám tizenhat éves volt akkor, és első útja, mint szokásosan, nagypapája irodájába vezetett, ott le szokta tenni iskolatáskáját, s utána sétálgattak egy kicsit az öregúrral. Ezen a napon azonban nagypapa kirámoltatta vele az iskolatáskát, megtömte a Magyar-Angol bank értékpapírjaival, és meghagyta a bakfisnak, hogy sétálgasson a szomszédos parkban, amíg ő érte nem megy. A kijáratnál már ott posztoltak a Lenin-fiúk,
...
Elolvasom