Öt pár

A nőci, ha negyven, még gondos a sminkje, a nőci, ha negyven, aligha riszál, a nőci, ha negyven, már taxikat int le,  és áll körülötte az éjjeli bál. A nőci, ha negyven, a ráncai szépek, és lányos a lába, hisz fitneszezik, ügyel vonalak, szinek egyvelegére, és ötletes öltözetek övezik. A nőci, ha negyven, még beste a teste, a lánya kamasz, vele harcol erőst, még könnyeden ébred, elalszik az este, s útjára bocsátja a reggeli hőst. A nőci, ha negyven, beszéde a pajzsa, és rendezi vígan a környezetét, már bomlik előtte jövő kusza rajza, s múltjáról is egyre kitisztul a kép. A nőci, ha negyven, biztos hely az űrben, vevő a humorra, de el nem alél, bár vágyai vannak, nem vágyik el innen, nem húzza a csőbe a szoknyapecér. A nőci, ha negyven, savanyíthat uborkát, hümmögve idézed a gondolatát

Felkel a magyar ember, a kedve pocsék, a dereka hasogat. Felül az ágyban, bekapcsolja a rádiót. A benzin ára felment, egy nyugdíjas nénit a nyílt utcán leütöttek, a Fővárosi Közlekedési Vállalat a csőd szélén áll, az utcán ellenzékiek tüntetnek a kormány ellen és szélsőségesek tüntetnek az ellenzékiek ellen. A magyar embernek meggyűlik a szájában a keserű nyál, a padlóra mégsem köpheti, lenyeli hát, és morcosan gondolkodásba fog. Milyen ország ez, kérem szépen? Olaja nincs, ásványi kincsei alig… Földjeit eladta jó pénzért külföldieknek… Tengere nincs, hegyei nincsenek, fővárosa egyetlen buci vízfej, mely elszívja a vidék életerejét… Ételei zsírosak, állampolgárai pancsolt vegyi anyagokat isznak bor helyett… Muzsikája cigányzene, mely helyett a fiatalok gépi lüktetésre rángatóznak, nemzetkö

Így voltak megegyezve. Egyik héten az a drága testvérje, az Aranka hívja őt, a másikon ő az Arankát. Sose tévesztették el a hetet, hogy ki következik. Mindig vasárnap. És mindig négy órakor. Jolánka azért fél négykor általában odaült már a telefon mellé. Hogy biztosan ott legyen egy fél óra múlva is. Legfennebb néha felkelt, eligazított ezt-azt, csupa olyasmit, amihez háromnál nem kellett többet lépni. Felvett egy száraz levelet a földről, egy szirmot az asztalról. A kesztnibe dobta, a sparherd mellett. Majd belekotorja a tűzbe, nem vész kárba. Aznap mégis hiába ült ott. Utóbb mégis felállt, de nem mert messzire menni. Pucolt zöldséget a levesbe, pedig előtte nem is akart levest főzni, ezt se bírja már az epéje, egyre kevesebbet bír az epéje. Bonbont se szabadna, az epres a kedvence, akkor