Szösz-szonett

Hogy engem ismerj, merülj le, mint mélybúvár, Matass korallok, tengeri sünök közt, Ne rémülj, ha itt-ott nyálkás polipok tekeregnek. Hogy engem megláss, kergetőzz velem végtelen Vadonban, sosem tudod, melyik fa mögé kushadtam be, Úgy tűnik, hogy eltűntem, ott leslek szívdobogva. Hogy engem megérts, polcodon szótárok álljanak Minden élő és holt nyelvből, minden kitalált nyelvből, Minden szavamat értsd második, harmadik, negyedik jelentésben. Hogy engem megölelj, próbálj előbb zuhatagot Átkarolni, mely csonttalan, és mindig kisiklik Abroncsaidból, próbálj csúszós halat elkapni kézzel. Hogy engem megtarts, ingemet szegezd a székhez Ezer aprószöggel, hajam minden szálát kötözd ki, Féltéssel, aggódással, figyelemmel, játékkal, szenvedéllyel. Hogy velem egyesülj, rombold le mérgező közönyöm, Szi

A macska felmászott a fára, stop, háború kitört, stop, mamácska beleesett a cefréshordóba, stop, a disznó lerágta a szomszéd Jucuska kezét, stop, a baracktermés kiválónak ígérkezik, stop, kilencven pengőnél többet ne adj a lóért, stop, lánya kezét tisztelettel megkérném, stop, pert elveszítettük, ház dobra kerül, stop, vizsgáim kiválóan sikerültek, stop, Mariska teherbe esett, küldj pénzt, stop, szódabikarbónát ne feledd, stop, az idő kiváló, a fürdőorvosok ragyogóan végzik munkájukat, a hölgyközönség attraktív, stop, anyós úton van, érkezése minden percben várható, stop, mamácska beleesett a szőlőskádba, stop, kártyán szerencsém van, stop, a macska lejött a fáról, de felmászott egy másikra, stop, imádkozzatok értem, a lövészárokban rátok gondolok, szalonnát küldjetek, stop, a szomszéd Juc

Edina azt mondta, majd ülünk a teraszon, és odajönnek az őzek, szinte beleisznak a kávénkba, elkunyerálják a zsemlénket, és hatalmas táguló szemünkkel delejesen belebámulnak a szemünkbe. És most itt ültünk a teraszon, és három törékeny őzgida óvakodott közelebb, kíváncsi léptekkel, épp csak bele nem ittak a kávénkba. Hatalmasra tágult szemükkel hátborzongatóan néztek ránk. Szinte megdermedtük, nem akartuk megtörni a pillanat teljességét. – Szentháromság! – súgta Edina mozdulatlan szájjal, mire mókásan hegyezni kezdték a fülüket. Ekkor kisujjam véletlenül hozzáért a kiskanálhoz, az megcsörrent, a gidák összerezzentek, és kényesen odébb ugrottak, majd nagyokat szökdelve eltűntek a bozótban, sokáig láttuk még, amint a farukon lévő fehér foltok ugrálnak az ágak között. Önkéntelenül átöleltük e