Érted? Itt, Guildfordban élek, egy kicsi ház, talpalatnyi kert, kétszáz méter a melóig gyalog. Egy leválasztott garázs, de kompakt megvan, zuhanyfülke, mini konyha, minden. Leginkább a mikrót használom, mindig van hazai, csak megmelegítem.
Nekünk, magyaroknak vannak a legjobb kajáink, ez fix, az angolok baromira csípik. Dől a nép a vendéglőbe, megy az üzlet. Érted, itt nincs igazán saját konyha, a sós pudingok meg piték rettenetesek, semmi fűszer, mintha fűrészport rágnál. Nem is főz itt már olyat senki. A curry a nemzeti eledel, ami indiai. Tulképpen hasonló, mint a pörkölt, kicsit más ízesítés, nokedli helyett tarhonya. Amit kuszkusznak hívnak. Amúgy mexikóit, kínait, vietnamit, hasonlókat esznek.
Te, én ki se tettem a lábamat Magyarországról, csak annyi, hogy itt mindenki angolul beszél. Vagy még az se, az egyik mosogató srác Laci. A másik valami Imunyewamba vagy Kinyunyembomo, meg nem jegyzem. Elneveztem Karesznek, hallgat rá, vigyorog, nagy fehér vigyor a fekete képében, ez a csávó egy fogászati katalógus.
Szóval bemegyek reggel, kezdem pucolni a hagymát, persze, hogy makói, leves, ropogós, ahogy kell. Figyu, megrendelek valamit, másnapra itt van repülővel. Az egyik sztyuárdesszel le van boltolva, olyan kalocsai paprikát használok, hogy ihaj. Megy a netről a Dankó rádió, pucolom a hagymát, sírok egy magyarosat.
Közben videócsetelek mobilról a mamával, kilencven fölött, egyem meg, ő is pucolja a hagymát, magyar konyhán addig semmi nincs, míg a hagymát meg nem futtattad kicsi zsíron. Egy óra különbség, de mindig koránkelő volt, ide meg csak egy körül jönnek a vendégek.
Magyar vendég is akad jó pár, eldumálunk, szidjuk a politikusokat, az időjárást, minden a legnagyobb rendben. Hallok hazai szót.
A csajokat inkább hagyjuk, nem az, hogy nem lehet ismerkedni, csak azért más így. Nem vagyok nagy mulatós, de leesik némi zsákmány. Kezdeni meg komolyabbat a hülye Zsani után? Nem tudom, merek-e valaha. Előbb kötök egy malomkövet a nyakamba, azt ugrom a Weybe. Az itt a Duna. Mondjuk nem egy Duna, kacsaúsztató.
Érted? Pucolom a hagymát, őrölöm a köményt meg a borsot a mozsárban, mert az frissen jó. Csípős a levegő, csípős a napsütés, ritka vendég errefelé a napocska, megbecsüljük.
A legjobb konyhánk nekünk van, öcsém, mondom Karesznek magyarul, bólogat, mintha értené, vigyorog.
