A nőci, ha ötven, nem úszik a könnyben,
a nőci, ha ötven, a sminkje decens.
A nőci, ha ötven, nem alél biza könnyen,
légy bár bodybuilder, kósza docens.
A nőci, ha ötven, meg sose döbben,
bár remekül mos, nem mosoda!
Bárki szavára az égbe se röppen,
nem vár a csodára, hisz ő a csoda!
A nőci, ha ötven, van birodalma,
kertje virágteli, dús televény,
nem kell neki Páris, sem aranyalma.
Jó a petúnia, menta, kömény.
A nőci, ha ötven, tenyerében a város,
az intelligencia nála alap.
Színes a farmere, s jár a ruhához
sál, csuda kendő, táska, kalap.
A nőci, ha ötven, védi a nyáját,
és vad oroszlán, vagy szelid őz,
vagy lebeg, úgy, ahogyan csak a ráják,
pillanatokban hosszan időz.
A nőci, ha ötven, uralja a konyhát,
dalt dudorászik a kajla fedő,
cukkini, cékla, a húsok, a gombák,
illatozásuk a tiszta erő.
A nőci, ha ötven, a lénye a stílus,
tudja, mi áll jól, tudja, mi nem,
túl sosem árad, nem kusza Nílus,
rátapad mégis a közfigyelem.
A nőci, ha ötven, a trükkökön átlát.
Tesztelni szeretnéd? Felkösd a gatyád!
Nem kapod őt el, tán csak a náthát…
Tiszteld, amit érez! Tiszteld az agyát!
