Akkoriban

Még nem is éltél, kicsim, akkoriban
fülbemászó zajok helyett muzsikát hallgattunk,
és nem volt senkinek zsebzenéje meg fülzenéje,
örült az ember, ha a rádió recsegéséből
dúdolható melódiát is sikerült kihámoznia,
akkoriban a lócitromok sokkal nagyobbak voltak,
és naponta tonnaszámra gyűjtötték össze őket
Budapest macskakövein, akkoriban a hamburger
még elképzelhetetlen volt csalamádé nélkül,
akkoriban még mindenki maga csinálta a zenét
körben ülve, csontokkal, kövekkel, üreges
termésekkel, és nem dobtak érte a gitártokba
semmit, mert nem létezett gitár, se gitártok,
akkoriban a tetoválás az anyagyilkosok, matrózok,
kőbunkók és kőművesek privilégiuma volt,
akkoriban csillogó fekete lemezeken Littl Ricsárd
énekelt, a szobában levegőt se kaptunk, ültünk
egymás hegyén-hátán, és megbabonázva
bámultuk a fényesen surrogó, barázdált bakelitet,
akkoriban a mezőn szántogató ember olyan műveletlen
volt, hogy mit sem sejtett a balinéziai pettyes
koslatópapagáj udvarlási szokásairól, amelyet
most unatkozó nyugdíjasoknak HD minőségben
közvetít a National Georgaphic, akkoriban a Brahms-
koncerten a zenehallgató feszítetten figyelt, mert
jól tudta, hogy életében talán először és utoljára
dübörög így fülébe ez a hangzás, és nem azon járt
az esze, hogy az otthon meglévő négy felvétel
közül melyiken szól legjobban az allegro-tétel,
akkoriban a Föld még lapos volt, ezért a szélén
mindig leesett a focilabda, és be kellett kéredzkedni
az undok szomszédhoz, aki ha kedve tartotta,
kiszúrta egy késsel, apu pedig leszidott, és nem
vett rögtön újat meg nem is kapott ingyenlabdát
a benzinkúton, akkoriban az énekesek még a hangjuk
csengésével és nem párzómozdulatokkal akartak
figyelmet kelteni, mint a balinéziai koslatópapagáj,
mely ma sem érdekel senkit, a tévé mégis filmet
forgat róla, akkoriban Mozart Kis éji zenéjéről még
nem az jutott eszünkbe, hogy Ön a megyei munkaügyi
központot hívta, munkatársunk jelentkezéséig szíves
türelmét kérjük, akkoriban még nem a pöttyös volt az igazi,
akkoriban még cipőt vettünk a cipőboltból és nem
aszpirint a benzinkútnál, még mielőtt minden
gyerek megtanult volna szolmizálni, és még mielőtt
minden gyerek elfelejtett volna szolmizálni,
nos, kicsim, az emberek éppolyan lelketlenek
voltak, mint manapság, de a zenének volt még lelke.

Még több írás

Bűvésznek lenni

Bűvésznek lenni szórakoztató ha hazamegy s rögtön ledobja aktatáskáját, tarka kendő lesz belőle, mely könnyű füstként elenyészik, nem dobban földre kézelőjéből jó tucatnyi tojást szed elő, megebédel és kezéből a szürke újság postagalambként tovaröppen ha akar, még a mennyezetre is lefekhet, hogy ott aludjék és kipihenten ébred reggel szájából égő villanykörték potyognak, hogyha nagyot ásít De bűvésznek lenni néha terhes, hogyha felteszi a kalapját, biztos, hogy a fejére hullik belőle egy nyúl vagy egy macska, a szőlő fürtje szerteporlik porcukorként, ha odamarkol, ha orrot fújna, óra kattog kezében zsebkendő helyett Megtehetne száz bolondságot, s nem tesz egyet sem: hivatása áldozata, Midász királyként, fásultan termeli a csodát
...
Elolvasom
Még több Lackfi írás

Gubanc

A hajgubanccal, mama, mit tegyen, aki megtalálja? Aki megtalálja a hajgubancot, mit is tehet? Nem csak valamelyik hajgubancot úgy általában, hanem azt a konkrétat, a te hajadat, a te gubancodat, a te fésűd termékét, szőttesét, szövevényét, gombolyagát. Mit is tehetnék? Foglalata ez a gubanc szokott lomposságodnak, mondhatni pongyolaságodnak (mindig is szerettél pongyolázni, abban libegni a szobában fényes nappal, pongyola pitypang, használtad ezt a szót is). Mama, az ágyad alatt találtam, ahogy tologattuk el a bútorokat, mert eltologattuk, egyszer igazán betoppanhatnál, kérdezhetnéd, mi ez a felfordulás, hát normálisak vagyunk mi, hogy a te otthonodból cigányputrit csinálunk, a romaputri nem jött volna szájadra sehogy, az egész píszíkorszakból kimaradtál, nevén nevezted a dolgokat, nem ros
...
Elolvasom

Ülepedés

A szennyvízülepítők ellenőrzése és a bennük tárolt folyadék összetételének elemzése volt Borbíró feladata. A munka lekötötte, minden energiáját elszívta. Arcbőre borzasztóan elszürkült, mintha állandóan a pöcelé fölé hajolna, s annak kipárolgása kezdte volna ki a pofacsontokra tapadó hús állagát. Pedig légkondicionált irodában ült, mint nálunk mindenki más, és csak a számítógépére beérkező adatokat összegezte és továbbította. Óránkénti, naponkénti, havonkénti, évenkénti lebontásokat készített és cécézett a főnökségnek, körímélekben juttatta tovább a tendenciaelemzéseket. Kocsonyás tekintete miatt nem sejtettük, mi járhat a fejében, rejteget-e magánhasználatra mókás kis feljegyzéseket arról, egyes kerületekben mitől vizelnek savasabbat vagy piszkítanak lúgosabbat a lakók a nyári vagy téli i
...
Elolvasom