A szennyvízülepítők ellenőrzése és a bennük tárolt folyadék összetételének elemzése volt Borbíró feladata. A munka lekötötte, minden energiáját elszívta. Arcbőre borzasztóan elszürkült, mintha állandóan a pöcelé fölé hajolna, s annak kipárolgása kezdte volna ki a pofacsontokra tapadó hús állagát.
Pedig légkondicionált irodában ült, mint nálunk mindenki más, és csak a számítógépére beérkező adatokat összegezte és továbbította. Óránkénti, naponkénti, havonkénti, évenkénti lebontásokat készített és cécézett a főnökségnek, körímélekben juttatta tovább a tendenciaelemzéseket. Kocsonyás tekintete miatt nem sejtettük, mi járhat a fejében, rejteget-e magánhasználatra mókás kis feljegyzéseket arról, egyes kerületekben mitől vizelnek savasabbat vagy piszkítanak lúgosabbat a lakók a nyári vagy téli idényben, esetleg a sok kimosott női bugyi vagy az ételfoltos pulóverek elszaporodása okozza-e egyik vagy másik anyag túlsúlyba kerülését.
Egyre kevesebbet láttuk. Kezdetben be-beköszöngettünk hozzá, de fel se nézett a gépről, és az asztalra állított keretben mosolygó két megfakult srácról se lehetett eldönteni, gyermekeit vagy korábbi önmagát és testvérét ábrázolják. A menzán alig jelent meg, a szemközti kávézóba se szokott át az ínyencekkel. Nem támasztotta a bodega falát a téren azokkal a kollégákkal, akik a hivatali feszültség enyhítésére szívesen toltak be egy fickós kis tüskét. Elnyelte irodája, ahol már senki se kopogtatott rá.
A nemzeti ünnep közeledtével bejelentették, hogy az állami cégnél húsz éve rendületlenül dolgozó munkatársak, köztük Borbíró is, kitüntetést és ezzel járó fizetésemelést kapnak. Mikor a jó hírrel bekopogtattunk hozzá, székét üresen találtuk, csak a számítógép továbbította zümmögve az adatokat.
Kimentünk a lakcím rovatban megjelölt házhoz, és a kertben szeméttel teli kukazsákok sokaságát találtuk. Borbíró nyúzottan, véreres szemmel jött ki a csengetésre. Töredelmesen bevallotta, hogy informatikus barátja évekkel ezelőtt írt egy programot, mellyel teljesen automatizálta Borbíró munkáját. Így aztán ő végre annak szentelhette napjait, hogy az élet értelmét kutassa Arisztotelész, Descartes, Wittgenstein és mások műveiben. Úgy érezte, közel jár már az igazsághoz, úgyhogy elköszönt, bebotorkált a házba, s közben majdnem hasra esett egy kupac üres pizzás dobozban.
