Három feszület

A három feszület közül az egyiket a brüsszeli
vágóhídi piacon vettem egy arabtól,
egy fej káposzta ára volt, tiszta vörösréz,
bár nem tömör, karja csonkjai ásítoztak,
dróttal rögzítettem a falra, a másikat
a bolhapiacon egy másik arabtól,
nagy, liliomos végű ónkereszt,
cifra, kiöntött ónvirágokkal,
a szára el volt törve, a sekrestyést
vághatta valaki fejbe, úgy jutott hozzá,
a vallások közti dialógus jegyében keményen
néztem az árus szemébe, harmadára
alkudva le a vételárat, ötvös barátunk
hümmögött, az ónt nemigen
lehet forrasztani, kényes anyag, ez a kereszt
később az ablak előtt állt dolgozószobámban,
s a telefont igazgatva többször
sikerült magamra döntenem, élő
szemrehányás a rám zuhanó Istenfia,
a korpusz anyagát erősen kikezdte
a sok esés, most itt áll ablakom előtt,
és minden nap végigfut hátamon
a hideg, két leszakadt kar csüng a keresztről,
a megcsonkított test valamivel odébb hever,
valamit csinálni kellene vele, mint annyi
minden mással egyébként itthon,
a harmadik vadonatúj volt, csak az
ötvözet lehetett gyenge, ágyunk felett
lógott, egyszer onnan esett le, a két kéz
elpattant, levált a fáról a bronzszínű test,
válla felett az izmot átfúrva kellett
egy szeggel visszaerősítenem, elég
brutális megoldás, de mégiscsak
erre esküdtünk
a templomban anno,
ez a korpusz köt össze
minket.

Még több írás

Kezicsókolom

Mire egyet pislantok, Isten már kétszer átúszta a végtelent, kezicsókolommal köszön neki a halál, és mikor Bell feltalálta a telefont, már volt két nem fogadott hívása Istentől. Isten már lenyomta az összes fekvőtámaszt, fölmászott minden vulkánra, és kitörte őket. Megdöntött minden Guinness-rekordot, több Guinnesst bír meginni a legvénebb ír tengerésznél, mégis józanabb tőle, mint egy francia nevelőnő vagy egy luxemburgi könyvelő. Közben annyira mámoros, hogy megteremtette a galléros gyíkot, a nyílméregbékát, a hópárducot és a pandahangyát. Isten betéve tudja az internetet, járt már a virtuális valóságon túl, és lelógatta lábát az űrbe. Isten képes víz alatt hajat szárítani, és ha az ő gyermeke elveszíti a szüzességét, Isten visszaszerzi neki, a vénembert pedig újjászüli a hitben. Isten t
...
Elolvasom
Még több Lackfi írás

Nevelő célzat

Késve érkeztem a munkába, kicsit elsöröztük az időt a fiúkkal, mindegy, lazítani azért csak lehet néha, kötelezettségeim vannak ugyan, de szegről-végről független, felnőtt ember volnék, vagy mi! Épp ment az értekezlet, a főnököm nagyban előadta magát, ilyenkor persze ő a menő, és jártatja a száját, de ha felelnie kell majd a nagyokosok előtt, egyből összemegy az önbizalma. Nem tudtam pontosan, miről van szó, de nem is érdekelt, közbevágtam, szigorúan rákérdeztem, hogy felkészült-e rendesen vagy csak a száját jártatja, mire elvörösödött, és dadogni kezdett, napnál világosabb, hogy megint nekem van igazam, blöff az egész. Belefogtam hát egy kiselőadásba, miszerint ha így folytatja, és nem teszi rendesen a dolgát, az egész vállalat csődbe megy, ő is mehet utcát söpörni, és akkor, ott, az utca
...
Elolvasom

Pár alig használt boldogság

Boldogok a mazochisták, ha találnak egy hozzájuk mindenben passzoló szadistát. Boldogok a hentesek, mert egész nap húsbavágó kérdésekkel foglalkoznak. Boldogok a dadogók, mert több idejük van elmondani ugyanazt. Boldogok a dadusnénik, mert délutáni alvás idején is mobilozhatnak. Boldogok a füstszűrők, mert az ütősebb cucc mindig náluk landol. Boldogok az archeológiai leletek, mert nekik már nem fáj semmi. Boldogok a fűnyírók, mert vígan berregnek, pedig mindennap fűbe harapnak. Boldogok a dinoszauruszok, mert kipusztultak, mégis az egész mozi tőlük retteg. Boldogok a filmrendezők, mert még életükben lefuthat előttük életük filmje. Boldog ok a cibetmacskák, mert simán megemésztik, hogy a világ legdrágább kávéját kell megemészteniük, és tojnak az egészre. Boldogok a cibetmacska-tenyésztők, m
...
Elolvasom