Határidőnapló

Hogy nézhetett ki Jézus határidőnaplója?
Kedd: csiszolgatni a boldogmondásokat,
hegyibeszéd bemagolása, plakátok
kirakása, hogy a nép összeverődjön.
Csütörtök: dombról lejövet nem elfelejteni
balra fordulni, a leprást meggyógyítani.
Lemenni Kafarnaumba, így meglesz a napi
húszezer lépés, amit előírnak.
Százados szolgájára hathatós áldást küldeni,
előtte átböngészni pár fejezetet a
távgyógyítási kézikönyvből.
Péter anyósa ekkorra lázasodik be,
mindenképpen betérni hozzá.
Tizenöt ördögtől megszállottat
hoznak hét óra harmincra,
ha darabját öt perccel számítom,
másfél óra alatt megvagyunk.
Az egyik majd hosszan hálálkodik,
úgyhogy inkább egy és háromnegyed.
Utána időveszteség nélkül bárkába szállni,
nehogy lekéssük a kilenc tizenötkor
kitörő vihart, addigra már alszom,
látványosabb, ha úgy csendesítem le.
Fejben többször is átismételni
a kenyérszaporítás egyes pontjait,
mert az sürgős és határidős meló.
Vagy mégsem így volt?
Hogyan éljek úgy,
hogy minél inkább
a szeretet szabályozta szabadság
irányítsa napjaimat?

#jóéjtpuszi (versek a hitről)

Ez az írás ebben a kötetben olvasható: #jóéjtpuszi (versek a hitről)

Jézus sosem gördeszkázott volna a kicsinyekkel. Vagy mégis? Istennek annyi dolga van, meghalni sem ér rá.…

Érdekel

Még több írás

DNS-minták

Talán sosem figyeltem volna fel rá, hogy mennyire jól ismerem azt a mozdulatot, amellyel precízen összecsippentetted pár hajszáladat, majd az autó ablakát résnyire nyitva szélnek eresztetted a röpke zsákmányt. Talán sosem figyeltem volna fel rá, ha nevetve, álmélkodva hozzá nem fűzöd, nahát, vajon hányszor, de hányszor szöszöltél már hajadban szökevény szálak után, hányszor de hányszor bíztad őket az autót körbesüvítő légáram gondjaira. Talán sosem gondoltam volna bele, ha nem ábrándozol el rajta, hol-merre sodródhatnak kóbor DNS-mintáid talán mind a mai napig, ha fagy, eső, napsütés el nem mállasztotta gubancukat, meglehet madár hordta el némelyiket, kitűnő fészekanyag telhetett belőle Perpignan vagy Aachen, Brüsszel, Máriacell vagy Graz, Badacsonyörs vagy Zsámbék, Sárospatak, Győr vagy G
...
Elolvasom
Még több Lackfi írás

Vietnááám!

Megvolt mindenünk, az omladozó falú lakás, melynek vécécsészéjében télen finoman befagyott a víz, ahol esős időben a csengő magától is megszólalt, ahol a bojlert minden vízmelegítéskor kékes vulkáni lángnyelvek nyaldosták, ahol a falak diszkréten süllyedtek, a konyha kövezete megrogyott, remekül gurult rajta az üveggolyó. Tiszta romantika… Az otthonteremtést támogatták: lomtalanított bútoraink, földre tett matracunk, bordóra festetett, kinyúlt függönyeink és a fillérekért vett, koporsóforma, idomtalan barokk tálaló! Nem voltunk nagyon eleresztve, míg Simon fiunk kisbaba volt, mi, egyetemista szülők, csak neki vettünk egy-egy csirkemellet, hogy jusson neki hús, és a lehámozott csontból levest főztünk diadallal. Más nem nagyon kerülhetett bele, mint a puszta diadal, de hát lazacból, gorgonzo
...
Elolvasom

Sorskutya

Nagyapa nem átabotában lottózott, mint a sok buta parasztja, hanem saját szisztéma szerint, nemhiába öntudatos gyári munkás. Hunyorogva ballagdált végig a kerítés mellett, szerelmesen megszorongatott minden egyes vaselemet. Tengeri kagylókat formáztak a vasidomok, Nagyapa sosem járt a tengernél, de a tenger eljött hozzá, lemezből negatívban kiharapott vízi kütyük formájában. Futószalagról leesett áru, három pár Javszer-bakancsért cserélte, a keretet ő hegesztette, ilyen kerítése a párttitkárnak sincsen. Tucat munkáskesztyűért piszkosszürke festéket is szerzett az egyik utcabelitől. Megcsinálták az ősközösségi csereberére épülő társadalmat, mint a parancsolat. Nagyapa kerítés menti sétája nem volt plátói természetű. A vasakat persze azért is fogdosta, hogy megbizonyosodjék, milyen pompásan
...
Elolvasom