Mint a boltív angyalszárnya

Nem fogok megtanulni korcsolyázni, párszor próbáltam, de suta vagyok és türelmetlen, semmi kedvem egy új közegben való eligazodáshoz, billegéshez, idétlenkedéshez. Különben is elég lehunynom a szemem, és máris érzem a sivító szelet az arcomon, hallom a korcsolya karistolását a jégen, fejben piruettezek, suhanok hibátlanul. Nem fogok bungee jumpingolni, a falmászást se próbálom ki, semmi szédítő sportot, mondják, persze, a tériszonyom elmúlik, ha erőltetem a dolgot, de teljesen jól megvagyok talajszinten, felhőtorlódásnál, lombok nyúlánk füstjénél vagyis idelentről kiválóan megfigyelhető égi jelenségeknél nagyobb ámulat nincs, nem is kell nekem. Jól megvagyunk idelenn kettecskén, én és a tériszonyom. Nem fogok delfinként fesztelenül lubickolni, sem hatalmas fejeseket ugrálni magas trambulin

Kezdettől mulattatott, hogy Edit kizárólag természetes kozmetikumokat használ bőrápoláshoz és sminkeléshez. Mintha így bármilyen észlelhető léptékben hatással lehetne a globális folyamatokra... Fejet hajtottam szent női naivitása előtt, annál is inkább, mert szemtelenül jól állt neki! Férfiember bölcsen teszi, ha kényes kérdésekben nem nyilvánít véleményt, én pedig megtanultam lakatot tenni a számra. Állatokon tesztelve? Soha, drágám! Vegykonyhában kikeverve! Majd, ha fagy! Bólogatni, meglapulni, nem rossz taktika. A nők ilyen kérdésekben nem érdemi választ várnak el, hanem gyengéd helyeslést. Ráadásul, minthogy szépészeti tekintetben rettentő tájékozatlan voltam, egy új világ nyílt meg ámuló tekintetem előtt. Sose hittem volna, hogy a gondosan ellenőrzött biogazdaságokban előállított, hid

Tisztelt államtitkár asszony, tisztelt polgármester úr, tisztelt képviselőtársak, településünk lakosai, fogatlan csavargók, biciklitolvajok, zsebmetszők, tapizók! Külön köszöntöm a településfejlesztési adót elcsalókat, őket az ipari kamerák felvételei alapján városőreink fogják levadászni a kijáratnál! Nagy nap ez a mai, különösen énnekem, aki abba a korba értem, hogy minduntalan könnyes szemmel emlékszem vissza bármilyen apró gyökérségre, csak mert évekkel, évtizedekkel ezelőtt történtek. Hadd idézzem fel frissen felújított kulturális intézményünk névadóját, Szotyák Andort, a Balkezes Róbert Általános Iskola hajdani igazgatóját, aki, és ezt elcsukló hangon, összeszoruló szívvel mondom ki, de hogy a vérágas búbánatba ne mondanám ki, egykor annyira szerette tanárait! Főként a fiatal és nőne