Napzuhogás

Mire egyet pislantok, Isten már kétszer átúszta a végtelent, kezicsókolommal köszön neki a halál, és mikor Bell feltalálta a telefont, már volt két nem fogadott hívása Istentől. Isten már lenyomta az összes fekvőtámaszt, fölmászott minden vulkánra, és kitörte őket. Megdöntött minden Guinness-rekordot, több Guinnesst bír meginni a legvénebb ír tengerésznél, mégis józanabb tőle, mint egy francia nevelőnő vagy egy luxemburgi könyvelő. Közben annyira mámoros, hogy megteremtette a galléros gyíkot, a nyílméregbékát, a hópárducot és a pandahangyát. Isten betéve tudja az internetet, járt már a virtuális valóságon túl, és lelógatta lábát az űrbe. Isten képes víz alatt hajat szárítani, és ha az ő gyermeke elveszíti a szüzességét, Isten visszaszerzi neki, a vénembert pedig újjászüli a hitben. Isten t

Nagyanyám kislányként rettentően szerette nagyapját, aki akkor az Angol-Magyar Bank budapesti fiókjának igazgatója volt. Igazi self-made man, aki az órás szakmától indulva vitte ilyen magasra. Mikor 1919-ben kitört a Tanácsköztársaság, a derék vöröskatonák igyekeztek minél előbb rátenni a kezüket minden értékre, bejelentkeztek hát bankár üknagyapámhoz is barátságos vizitre. Nagyanyám tizenhat éves volt akkor, és első útja, mint szokásosan, nagypapája irodájába vezetett, ott le szokta tenni iskolatáskáját, s utána sétálgattak egy kicsit az öregúrral. Ezen a napon azonban nagypapa kirámoltatta vele az iskolatáskát, megtömte a Magyar-Angol bank értékpapírjaival, és meghagyta a bakfisnak, hogy sétálgasson a szomszédos parkban, amíg ő érte nem megy. A kijáratnál már ott posztoltak a Lenin-fiúk,

– De édes a kicsi! Kisfiú? Kislány? Igeen? Na mondd meg szépen az anyunak, hogy máskor ne ilyen csúnya fiús ruhákat adjon rád, nem illenek a barna meg a szürke színek egy ilyen kis törékeny angyalkához, mert aztán azt se tudják a nénik, fiúcska vagy lányocska vagy, bizooony! – Júj, hát ez a baba éhes, ide hallom, ahogy korog a kis pocikája, egyem a szívét, hát szólj anyunak szépen, adjon hamipapit az ő kicsikéjének, ne legyen ilyen rossz anyuka, hogy meghalsz itt az éhségtől, ő meg csak mobilozik azokkal a festett körmöcskéivel, mindjárt adok én neked savanyúcukrot, mindjárt segít a néni, hogyhogy nem lehet neki, pont ettől lesz baja, mi? – Ejnye, mért sírsz, angyalom, nem kell sírni, nem szabad sírni, a sírás csúnya dolog, fujj, fujj, mindenki nézi mérgesen, hogy ugyanbiza ki ez a kislány