Nem guggolok le, kicsim, miért guggolnék, te se guggolj, állj fel szépen inkább, nem, guggolni nem érdekes, hiába látod máshogy az embereket onnan, attól még az emberek nem lesznek másmilyenek, rendesen járjál.
Mondom, rendesen járjál, a féllábon ugrálás nem rendes járás, megnéznek a nénik, és nem örülnek, nem is valami stabil, el fogsz esni, aztán megint jön a hiszti, pedig én megmondtam.
Nem, ne ugróiskolázzál, itt nincsen semmilyen ugróiskola, hiába képzeled a lábad alá, ez akkor sem ugróiskola, ez csak aszfalt, én meg pláne nem fogok ugróiskolázni, mert az hülyeség.
Nem, ne járjál lábujjhegyen, és én sem fogok lábujjhegyen járni, kiröhögtetni magamat, persze hogy magasabbnak látszol, de attól még nem lettél felnőtt, csak hiszed, hogy felnőtt lettél, ez egy nagy tévedés, majd akkor leszel felnőtt, ha akkora leszel, mint én, és ne szemtelenkedjél, hogy már akkora vagy, mint én, mert csak ha lábujjhegyen jársz, ne járj lábujjhegyen.
Nem, nem fogok hátrafelé menni, és te se menjél, és ne szorítsd a karomat, inkább járj rendesen, és akkor nem fog kelleni a karomat szorítani, hogy el ne essél, nem, hátrafelé járni nem furcsa, hanem csak hülyeség, nézd meg az embereket, nem véletlen, hogy egyik se jár hátrafelé, mindegyik csak előrefelé, mert az így van rendben, mikor fogsz rendesen járni végre?
