Részegen

Élj részegen!
A lomb közt áttörő
napfénytől részegen,
az orrodba csapódó
tömény akácillattól részegen,
a testedet körülharsogó
hullámoktól részegen,
kedvesed harminc éve
ugyanolyan friss csókjától részegen,
gyermeked hibátlanra
dizájnolt keze vonalaitól részegen,
kertben szedett harmathideg
fügétől részegen,
kályhában pattogó tűz
enyhe bukéjától részegen,
ereidben zsibongó
élettől részegen,
tüdődet megtöltő
levegőtől részegen,
elbágyasztó, izmokat kifacsaró
fáradságtól részegen,
elültetett fa, lefestett kerítés
látványától részegen,
búcsúzás előérzetétől szomorkás
találkozástól részegen,
újra találkozás tudatától derűsebb
búcsúzástól részegen,
visszahozhatatlan,
de soha nem törlődő
emlékektől részegen,
sérülésből, betegségből
való kilábalástól részegen,
a legsötétebb magányból,
megcsalatásból, kudarcokból
kiemelő kegyelem liftjétől részegen.
Élj részegen, és akkor nem kell
mindig a következő
berúgásra várnod tikkadtan.

#jóéjtpuszi (versek a hitről)

Ez az írás ebben a kötetben olvasható: #jóéjtpuszi (versek a hitről)

Jézus sosem gördeszkázott volna a kicsinyekkel. Vagy mégis? Istennek annyi dolga van, meghalni sem ér rá.…

Érdekel

Még több írás

Begyújtani

Haldoklott az idős orosz szerzetes, akit koholt vádak alapján szigorított kényszermunkatáborba zártak, ahonnan robusztus, kegyetlen emberek is csak ritkán kerültek ki élve. Lázas önkívületében Isten angyala végigvezette őt a láger barakkjain, és ő csodálkozva vette észre, hogy e földi pokol kellős közepén mennyi apróbb-nagyobb jóság van az emberekben, titokban mennyien próbálnak segíteni a más baján, legalább egy kicsit igazságosak lenni az igazságtalanság közepette, emberségesnek maradni az embertelenségben. Erről eddig fogalma sem volt. Arszenyij atya elszégyellte a magát, mert addig is konokul segített, dolgozott másokért, de akaratlanul maga körül forgott, azt hitte, egyes-egyedül ő cselekszik igaz ember módjára, nem vette észre, hogy egy láthatatlan hadsereg katonája, és arra kapott m
...
Elolvasom
Még több Lackfi írás

Nem élhetek muzsikaszó nélkül

Zenekedvelő nép a magyar, „nem élhet muzsikaszó nélkül”, ahogy egy közismerten érzelmes nóta is tanítja. Az idősebb generációból még mindenkinek megvan a „nótája”, és ha a társasági hangulat, illetve a maligánszint emelkedik, rendre előkerülnek a megtépázottságukban is többé-kevésbé felismerhető, édeskés, népies hangulatú melódiák. Évtizedekig ment hatalmas sikerrel a rádióban a Jó ebédhez szól a nóta című műsor. Minden áldott délben, de vasárnap kiváltképpen, a vidéki Magyarország összes portájának kapuján ugyanazok a hangsorok libegtek kifelé, a szabadba. Az ezekben fellelhető népi világ sosem létezett, hacsak nem a Budapesti Operettszínház halhatatlanságot jelentő deszkáin. Szerelmét ki-ki a meghitt „édes babám”, „rozmaringos, csárdás kisangyalom”, „violaszín patyolat rózsám” vagy „kaci
...
Elolvasom

Szuszogók

Klárika kiteregetett a kert végében. Lágyan hullámzottak a lepedők, bugyogók, otthonkák, gatyák, gigászi melltartók. Kedvtelve és kis aggodalommal nézte a ringó vásznakat. – Nem szárad sehogy a fehérnemű, pedig a nap süt ám. Megigazított egy csakis számára látható gyűrődést. – Az hagyján, a dohány is befülled. Szívom-szívom, de csak mint a fogamat. Bár a fogamnak több az íze. Győző a hózentrógerébe akasztott bütykösujjal álldigált, és a köhögős pipáját szörcsögtette. – Legalább a virágaimat nemigen kell locsolni. Virulni viszont nem virulnak, kirohadt a tövük. Megérem, hogy tavirózsákat kell hozni a piacról. Klárika csóválta a fejét. Győző folytatta. – Kocsmába is alig járok, vizezik a bort. Ugyanannyi pénzért persze. Legalább keresztelnék át fröccsre. Lámpa sincs odabe, zárlatos lesz foly
...
Elolvasom