Szeretem kedvesem

Szeretem, kedvesem,
A profilképedet,
Csillámos körmödet,
Hangodra ébredek.
Felvettem hangfájlnak,
Most is azt hallgatom,
Fülimben búgatom,
Ha van rá alkalom.
Szeretem rúzsodat,
Ujjadon krémedet,
A kontaktlencsédbe
Végtelen révedek.
Szeretem a kedvenc
Influenszeredet,
Végtelenszer több ez,
Mint pusztán szeretet.
Szeretlek, ha nézed
Kedvenc sorozatod,
Én meg az arcodon
A matt árnyalatot.
Szeretem megfolyó
Szempilla-festéked,
Mert letörölhetem,
S megláthatlak téged.
Szeretlek, kedvesem,
Kódollak pixelen,
Arcod változását
Videón mixelem.
Szeretlek, ha eszünk,
Szeretlek, ha iszunk,
Mikor piknikezünk,
Városban talizunk.
REM-fázisom mélyén
Te töltesz fel engem,
Te dobolsz agyamban,
Te úszol véremben.
Talán focimeccset
Sem nézek, ha kéred,
Remélem, hogy azért
Nem lesz ily kérésed.
Ha kell, veszek macskát
Vagy egy pincsikutyát,
Vagy amit te akarsz,
Vagy amit anyukád.
Bármit feláldozok,
Na jó, nem pont mindent,
De jöhet pár óhaj,
Tartom ám a szintet.
S ha zavar a zene,
Mit a szomszéd hallgat,
Éretted leverem,
Mint egy forradalmat.
Szeretlek ám, cicám,
Háttérképem te vagy,
Szerelmemhez képest
Niagara se nagy.
Brutálmód szeretlek,
Bele fogok halni,
Te lógsz kulcstartómon,
Nem a Palvin Barbi.
Apád, bratyód, öcséd,
Mindenkid én leszek,
A saját kezemről
Lecsaplak tégedet.
Anyám, nővér, hugi
Csak te vagy énnekem,
Karaoke-bárban
Hallgasd az énekem!
Beírom telómba
Meg a laptopomba,
Égboltra posztolom,
Robbanjon, mint bomba…
Akár egy erőmű,
Annyi hőt termelek,
Ellátok árammal
Egész kerületet.
De az energia
Bizony nem az enyém,
Minden kalóriát
Lényedből vettem én.

Még több írás

Örökkévalóság

Laci atya és Feri atya már a szemináriumban is jóban voltak, nem csoda hát, ha megörültek egymásnak azon a nyári délutánon, amint a rekkenő utcán összefutottak, te Ferikém, karolt bele társába Laci atya, másik kezével megtörölve gyöngyöző homlokát, gyere, üljünk már be egy sörre, micsoda meleg, Ferikém nem kérette magát, maga is szenvedett a hőségtől, lecsúszott a korsó sör, de a papi mértéktartás azt diktálta, hogy tárca után kotorászva mindketten felálljanak utána, együtt indultak a bejárat felé, kérdi Feri atya, Lacikám, merre mész, s mikor Lacikám balra mutat, ő sajnálkozva jobbra, hát akkor elválnak útjaink, lekezelnek, szervusz kérlek, szervusz, aztán meg mindketten felnevetnek, mikor pár perc múlva ugyanannak a presszónak a bejáratánál futnak össze, mindketten távozást mímeltek, de
...
Elolvasom
Még több Lackfi írás

Koleszterin és csirkefej

Rendes magyar ember nem igazán értékeli a molekuláris konyhát, a tányér közepére művészi mozaik gyanánt kirakosgatott, reneszánsz liliomrozetta-formára csoportosított, pár csepp raffinált mártással, két szál bébirépával, három szem zsenge borsóval körített kulináris luxust. A táplálék, az legyen bőséges, süssék át ropogósra vagy párolják sűrűre, legyen benne hús hússal (meg még egy kis hús is), csípjen, mint az Ántikrisztus, és ha lehet, panírozzuk egy kicsikét. Adjanak fel hozzá savanyúságot, utána vastag édességet. Előtte pálinkát. Utána kávét. Mellé karcos bort bőven. Szóval a magyar ember nem nyiszlett, vékonypénzű, kákabélű, zörgő csontú kísértet. Áramlik rajta át a világ anyaga jó kedvvel, bőséggel. Mázsa alatt nem ember az ember. Az olyanba kár az étel, csak kitojja, aztán horkol tő
...
Elolvasom

Telefon

Így voltak megegyezve. Egyik héten az a drága testvérje, az Aranka hívja őt, a másikon ő az Arankát. Sose tévesztették el a hetet, hogy ki következik. Mindig vasárnap. És mindig négy órakor. Jolánka azért fél négykor általában odaült már a telefon mellé. Hogy biztosan ott legyen egy fél óra múlva is. Legfennebb néha felkelt, eligazított ezt-azt, csupa olyasmit, amihez háromnál nem kellett többet lépni. Felvett egy száraz levelet a földről, egy szirmot az asztalról. A kesztnibe dobta, a sparherd mellett. Majd belekotorja a tűzbe, nem vész kárba. Aznap mégis hiába ült ott. Utóbb mégis felállt, de nem mert messzire menni. Pucolt zöldséget a levesbe, pedig előtte nem is akart levest főzni, ezt se bírja már az epéje, egyre kevesebbet bír az epéje. Bonbont se szabadna, az epres a kedvence, akkor
...
Elolvasom