Negyvennégy ág az életfán,
tadam, tadam, tadam,
negyvennégy birka béget rám,
bár nincs nyájam, lovam.
Nyájasan élek, pörgősen,
tadam, tadam, tadam,
van még szufla a hörgőkben,
némi hajam, fogam.
Házam, jókora kertem van,
tadam, tadam, tadam,
lekvárt télire elraktam,
élek úriasan.
Negyvennegyedik évemben,
tadam, tadam, tadam,
hajjaj, nagypapivá lettem,
apa lett a fiam.
Negyvennegyedik évemben,
tadam, tadam, tadam,
újból apává is lettem,
kihúzhatom magam.
Öt gyerekemhez még egy jött,
tadam, tadam, tadam,
így unokázunk mind együtt,
amíg az út rohan.
Szép unokám lett, ő Vilmos,
tadam, tadam, tadam,
engem öröklét-tenger mos,
kezem, fejem, nyakam.
Szép kicsi lányom, ő Julcsi,
tadam, tadam, tadam,
pont jó rám ez a lét-pulcsi,
bugyolál bongyoran.
Ülnek ketten a mérlegben,
tadam, tadam, tadam,
billegtesse a véletlen,
ha van, ha van, ha van.