Kipusztulásból mindig rettentő rossz jegyeket hozott. Halálugrásból kettesre zárták le, pedig szorgalmasabb osztálytársai hullottak, mint a legyek. Mit tegyen, ilyen kemények voltak a csontjai. Hasfelmetszésnél mindig diadalmaskodott benne az életösztön, és belevágta a szamurájkardot a táblába, kis híján a tanárt trafálta el. Amikor Dugovics Tituszról kellett fogalmazást írni, a története jó véget ért, a hős udvariasan megkérte a török harcost, hogy adja át neki a zászlóját, s az illető rendkívüli jó modorról tanúságot téve eleget tett az óhajnak. Utána szépen elmentek, és az első sarkon ettek egy kebabot dürümben, sok csípőssel, hagymával, mert úgy az igazi.
A dinót be is hívatta az igazgató, közölte vele, lehet, hogy már most tízszer annyit keres, mint a tanárai, ám ilyen gyenge kipusztulásjegyekkel biztos nem viszi sokra. Hiába hiszi, hogy majd eldílerkedik és valahogy túléli, a tudományos érvek ennek éppúgy ellentmondanak, mint a józan paraszti ész. Talán nagyokosnak hiszi magát, és fittyet hány a tényre, hogy egy dinó agya mindössze tyúktojásnyi, egyéb szervei meg enyhén szólva túlméretezettek. Lehet, hogy egy-két gyengébb hipotézist képes lesz megcáfolni, ám a zoológia jelenlegi állása szerint hatvannyolc különböző kihalási elmélet van forgalomban, egyik vagy másik lasszóként a lábára vagy a nyakára tekeredik, amikor nem számít rá. Hiába reménykedik, hogy sikerül megúsznia. Egyszerűen fogalma sincs a nagybetűs életről, burokban nevelkedett, a szülei elhitették vele, hogy különleges, hogy megnyeri az X-faktort vagy a Magyar Nindzsát, vagy beköltözik a Való Világ Villába, és neki lesz a legnagyobb pofája meg neki derül ki utoljára a pornós múltja. Ilyen irreális várakozások közt nevelkedik a legtöbb őshüllő manapság, nem csoda hát, hogy büdös nekik a piszkos munka, és a kihalás kapcsán is cinikus vicceket gyártanak. Pedig van, amin hasztalan poénkodni, sorsa elől senki sem menekül.
Az igazgató aláírta a kirúgásról szóló határozatot, szólt a titkárnőnek, hogy hozza a pecsétet, aztán ott helyben kipusztult.
