Bécike, ide gyere, hol az a karúszó? Ne csináld, kincsem,
már öreg a nagyika, hej, pedig én is voltam olyan bombázó
valaha, mint ez a sok risza-cica itten a strandon, kifigyel a valaguk
a semmike tanga alól, eszem áll meg. Károlyom, a szegény,
szívszélhűdést kapna, mindig leteperte a látvány,
ó, egek, hány lány, mit ki nem állhat az emberi szív,
ragyogóm, vacakolsz itt, ülj meg a biliden, termelj!
Mért kened itten széjjel a lángost, toccsan a sajt meg a tejföl,
ha nem köll, mondjad, nem azért takarít nagyanyód,
hogy összekenje a lüke unoka meg a nyaralót,
hogy a fene, gyere ide, karmol az a cica, nem szabad, aranyom,
a rusnya macseknak a nyakát szegem egyszer, csak kunyerál,
ugyebár, mocsok egy állat, a kutya, az hűséges, de a Károly
nem bírta a szagát, nahát, féltékeny volt szerintem,
pedig ha valakinek joga nem volt erre, az épp ő, szép kő,
de ne hajigáld be az ablaküveget, lopom-e a pénzt, és
mért locsolod ki a kólát, minden ragacsos, hívom anyádat
telefonon, hazavisz. Jó, tudom, nem visz sehová, ide ad minden
nyáron zaciba a némber, míg a pasikkal nyaralász, azt tudnám,
hogy mire szült tégedet az a tetovált cafka…
Jobb, hogy a szíve vitte el az öreget, máskülönben a szívlapáttal
verem agyon a csapodár vén stricit, ne figyelj ide most, nem kicsinek
való ez a téma, de kinek is mondjam, a lepcses szájú Marikából
rég elegem van, a többi meg itt mind német, az ájnundcváncig,
mért nem mentek a magatok országába, ti bumburnyák sóherek, itten
foglaljátok a helyet előlünk, eszitek a lángost, megszálljátok a várost,
felveritek az árakat, ne izegj, ne mozogj, Bécike, ne ficeregj már,
összekented a bézs kanapémat, a francos franc, nesze, kincsem,
mért szaladozol csöpp fostos valagaddal, úgy kell!
Jaj, te bogárkám, ne pityeregj nekem azzal a két bogaracska-szemeddel,
nem azért pofozott meg a nagyanyád, csak szokjad a képzést,
nézd, még, van kicsi nápolyi, egyem a te csokimaszatos kis szájad,
ha elvisznek, majd sírok utánad, mifenét kezdjen a nagyanyád tökegyedül,
ne szaladj, leesel a lépcsőn, elesik a nagyi is, nem győzi a szaladozást ma utánad,
bezzeg fiatalon törtük a kukoricacímert álló nap csak a földön,
hej, mi mindent rejtett el az a kukorica, a napon a vérem hamarost felforr,
nincs mit tenni, zajlik a munkaverseny, a kukorica hersen, fröcsög a verejték,
Isten szeme meg a párttitkáré mindent nem lát, főként nem
mind az egész kukoricatáblát.
