Egy legenda szerint az egész úgy kezdődött, hogy a szent egy nap kicsit túl sok Guinnesst ivott. Nem túl ortodox legenda, na nem mintha a szentek sosem öntenének fel a garatra, a mennyben álltó nap megy a legális mámor, igaz, ott már az Úr színről színre látásától repülni kezd az ember, olyan tripek vannak, a fal adja a másikat… A legendával ott hibádzik valami, hogy Guinnessből nem lehet túl sokat inni. Legfeljebb túl keveset.
Ama napon Szent Patrik fennszóval dicsérte az Urat, táncolt is, dalolt is tiszteletére, mert akkoriban az írek sem ücsörögtek még halvérűen, kukán a templompadban, egyik a másik mellé szorítva, mint a bontatlan konzervszardínia, hanem megadták az Úrnak, ami az Úré, pörögtek, forogtak, üvöltve énekeltek a szertartás zenés részeiben, és csak a muzsika csitultával telepedtek le nekihevülten, járatni kicsit agytekervényeiket az Úr szaván.
Szent Patrik úgy kitáncolta magát cellácskájában, hogy nem fért a bőrébe az Úr édessége feletti ujjongástól, ezért kiszaladt az udvarra, és ott dalolászott, ugrándozott Isten felhőhabos kupolaboltja alatt. De a kőfalakkal övezett térség csakhamar kicsinek bizonyult, olyan féktelen jókedvvel ujjongott a Feltámadás felett, hogy rettentően megszomjazott. Leszaladt a pincébe, és csapolt magának egy-két pint habos, apátsági malátalét, hogy izzadt testét kicsit lehűtse vele.
A grádicsokon felfelé ügetve ütemre dobbantgatott, harsányan vigadozott, a kolostor kapuját kicsapva kipörgött a szabad teremtésbe, mókusok-őzek birtokába, emeletes tölgyfák alatt tombolta ki az Úr adta jókedvét. Ahogy sürgölődött az Úr dolgában, lebírhatatlan álmosság vett erőt rajta, és földre dőlvén menten elszenderedett.
Ébredvén kegyetlen szomjúság gyötörte, ám örömmel vette észre, hogy a dereka nem sajog, mert épp egy nekibokrosodott medvefű-ágyra hanyatlott véletlenül. Nem mulasztotta el megdicsérni a derék növény szolgálatát, és azt kívánta, az Úr szagosítsa meg hálából ezt a szerény levelecskét minél étvágygerjesztőbbre. Menten meg is történt a csoda, és a növénypárna úgy elkezdte terjengetni a legfinomabb hagymaillatot, hogy Szent Patriknak abban a minutában nyála csordult. Beleharapott örömmel a medvehagymába, és nem győzte áldani, amiért ilyen friss orvosságot kínál a másnaposságra. Szent Patrik áldása mind a mai napig kiárad erre a plántára, és ami kór meg nem gyógyul tőle, az nem is méltó a betegség nevezetre.
