Júlia

sak gond van a költővel, mert semmi ágán egyed ül, tiszta szívvel betörik és az ősz húrján hegedül. Csak gond van a költővel, mert nem tudja, hogy kedvese haja színe milyen is - a szerelem nem mese. Csak gond van a költővel, mert mama után sírdogál, halni ágyban, párna közt őkelmének derogál. Csak gond van a költővel, mert Párizsba szökik az ősz, és míg más avart söpör, lelkében a depi győz. Csak gond van a költővel, mert ringatózik csendesen, mindig el van szállva, s közben jaj, kifut a levesem. Csak gond van a költővel, mert ordibál: talpra magyar! Pedig táncba hogyan vinnéd aki pihizni akar? Csak gond van a költővel, mert szíve egy harangvirág, foga között szerelem, rajta féreg foga rág. Csak gond van a költővel, mert malacra szárnyat igéz, szíve véresen sajog, nem segít tapasz, se géz.

Edina azt mondta, majd ülünk a teraszon, és odajönnek az őzek, szinte beleisznak a kávénkba, elkunyerálják a zsemlénket, és hatalmas táguló szemünkkel delejesen belebámulnak a szemünkbe. És most itt ültünk a teraszon, és három törékeny őzgida óvakodott közelebb, kíváncsi léptekkel, épp csak bele nem ittak a kávénkba. Hatalmasra tágult szemükkel hátborzongatóan néztek ránk. Szinte megdermedtük, nem akartuk megtörni a pillanat teljességét. – Szentháromság! – súgta Edina mozdulatlan szájjal, mire mókásan hegyezni kezdték a fülüket. Ekkor kisujjam véletlenül hozzáért a kiskanálhoz, az megcsörrent, a gidák összerezzentek, és kényesen odébb ugrottak, majd nagyokat szökdelve eltűntek a bozótban, sokáig láttuk még, amint a farukon lévő fehér foltok ugrálnak az ágak között. Önkéntelenül átöleltük e

Tomibá úgy viszonyult a mackónadrághoz, mint a mackó a saját nadrágjához. Sose láttuk, hogy mást viselne. Tomibá úgy viszonyult a mackóhoz, mint mi a moszkvai olimpia kabalaállatához. Aranyos, de veszélyes figurának tűnt. Tomibá úgy viszonyult a veszélyhez, mint én a pofonhoz. Nem kereste a bajt. Tomibá úgy viszonyult a pofonhoz, mint Beethoven a zongorához. Szeretett a megfelelő végére kerülni. Tomibá úgy viszonyult a zongorához, mint a börtöntöltelékek a tüllszoknyához. Röhögött rajta. Tomibá úgy viszonyult a tüllszoknyához, mint Robi autószerelő a kocsikhoz. Szeretett bepiszkálni alájuk. Tomibá úgy viszonyult az autókhoz, mint Pamela Anderson a mellbőséghez. Adj neki, bébi, hadd szóljon! Tomibá úgy viszonyult a mellbőséghez, mint bármely tornatanár a mellbőséghez. Ugráljatok, lányok, pá