Köteteim

A világ mint mellplasztikára váró nő a műtőasztalon. Lézerkéseivel már tapogatja a nyár. Kilépek a kapun, tehát belépek a költészetbe. Használ-e a versnek, ha faggatom a világot? Hasznára van-e a világnak, ha faggatom a verssel? Használ-e egyáltalán bárkinek ez a faggatózás? Mondjuk nekem? A kérdezés a lelkem mellplasztikája? Például hogy kerül lócitrom a piacra aláereszkedő, nyaktörő gyalogösvényre? Hisz ott még egy csikó sem fér el, egy póni sem! Ha elfér is, egy-kettőre kitöri a bokáját. Ha kitöri a bokáját, pisztollyal lövik fejbe, feldarabolják, lókolbász lesz belőle. Olcsó a lóhús, de sosem kerül asztalunkra, egyrészt édeskés, nem szeretjük az ízét, másrészt lóbolond lányaim sem engednék. Törött bokájú ló a legritkább esetben állhat újra lábra. Ma már ugyan mindenféle furfangos csont

– Kimehetek pisilni? – Ez melyik füzet? – Andi néni, a Dominik húzza a hajamat! – Kockás vagy csíkos? – Andi néni, a Zoé hamisan énekel! – Nagyon kell, be fogok pisilni! – Azért szúrtam bele körzővel, mert húzta a hajamat! – A Kincső belefirkált a csíkosba! Akkor legyen a kockás? – Ez most milyen óra? – Nem hallom, bedugtam a fülem, mert a Zoé hangosan énekelt! – A Dominik belém kente az uzsonnáját. – Büdös van, kinyithatom az ablakot? – Nem akarok a Csenge mellé ülni! – Töltőtollal lehet írni? – Tényleg mindjárt bepisilek! – A Dominik összetintázta a hajam! – A Csenge azt írta a neve helyére, hogy CSILLÁMPÓNI! – Kérek zsepit, mert bepisiltem! – Andi néni, akkor matek? – A Dominik belém kente a pisit! – Kérek zsepit, hogy feltöröljem a pisit! – A Dominik összekente a kockásat a pisis uzson

A költő egyik reggel kisütött egy verset. A friss péksütemény feletti örömében kiposztolta a Zinternetre, egy pofás kép kíséretében. Az erdő, mint kezed, mint a tüdőd lombja, Tücskök pattognak dekoltázsodban, Felkel arcod, csillagszóró-üzemmód, Morzsolgatom a másodperceket: Peret, nem peret! Aztán átszaladt jóbarátjához, akinek megígérte, segít méretre szabni és leragasztani a szőnyegpadlót. Ormótlan dög volt. Mármint nem a barát. A szőnyeg. Izzadva nyiszatolták a pengével. De végül bepasszolt a helyére, kivagdaltak minden kacifántos sarkot, bepattintották a szegélyléceket, gyönyörködve nézték. A barát anyukája küldte pörköltet jóízűen befalták. A költő az autóban ülve, társasági oldalát csekkolva látta csak, hogy a női jogokért küzdő, kedves kommentelője, Amanda Mandula támadásba lendült.