Elmesélem legérdekes napomat, nem mehettem óvodába, mert lázadásom volt, nehogy elkapjanak a többiek. Ettem betegség ellen lázadási kekszet, tudom, hogy házastársi keksz valójában, de kicsi koromból így szoktam meg.
Anyának kellett menni a kőnyelő-irodába, nem szokott fájni a hasa, pedig nyelik azt a sok követ. Ezért leszállunk a Lekvár ligetnél, sajnos nem mentünk a Bolha Lujza térig, sem a Meselényi utcáig. Nagypapi boltja egy trafik, ő vigyázott ma rám.
Mikor meglátott, kérdezte, kisöreg, mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre, mondd csak? Mondtam, lakatot, ha nincs ott olyan. Anya elfutott, én meg ittam nagymami-féle bodzaszőrt, de szőr nem volt benne. Anya otthagyta az ágypedet, de a boltban nincs is ágy, ahova lefeküdjek nézegetni. Viszont a plafonon forog a szempillátor, hunyorgatja magát, míg jó hideg nem lesz.
A pult mögött játszottam a lentkerekes kisautómmal, fentkerekes nincs még. Vétlenül ránégykézlábaztam nagypapi lábára, mondtam, sültgomb, kérdezte, az micsoda, hát németül a bocsi, tanultuk oviban. Aztán kijöttek a pultból a hangyalok, szárnyuk is volt, féltem tőlük. Nézegettem az ablakból, láttam tűzautót, ment hangoskodni. Az utat csinálták asztallal, fekete asztal volt, és füstölgött, egy henguru lesimította. Érkezett egy utófutános kocsi, tele jócskavasakkal, alig voltak rozsdásak. Totoja lehetett biztosan, totojázott kicsit, kitette a csillogóját.
Bejött a boltba egy motoros bunkósisakban, mikor levette, már nem látszott olyan bunkónak. Sőt, inkább illatos volt, biztos bedezedorozta magát. A szemköldöke azért szúrósan nézett.
Bejöttek lányok is, nagypapi morogva szégyenkezett, szerinte nem szabadna ilyen rövid hordát szoknyani. Nagyon cigilizált világban élünk, rettentő sok cigit vesznek nagypapitól. Nagypapi nem cigizik, szerinte mindenki a maga cseresznyéjének a pogácsa.
Nagypapi mesemest kapott nagymamitól, mese nem volt benne, csak hogy ne felejtse elhozni a szemüveget az opatikából. Nagypapi mondott mesét, a királyfi békávévá változott. Cserébe énekeltem, hogy elvesztettem zsebkendőmet, szívott anyám érte. Meg hogy Katalinka szállj el, jönnek a törölközők. Azt is elmeséltem, hogy múltkor anya Spájzba utazott repülővel, pedig az a konyha mögött van, egész kicsi, gyalog odaérek simán. Meg hogy az oviban volt játékosztató, nagyon vártam, de nem osztottak játékot, csak az óvó néni beszélt addig, hogy már létra nőtt a hasunkban.
Bezártunk, és elmentünk cukrászdába, ahol hiába kérdezem, íliás fagyi van-e, nem értették. Akkor most van íliás? Ha nincs, adjanak pénztárciát.
Ebédre kértem villámlói vakarónit, a neve miatt szeretem, de hiába vakarom, sose villámlik. Esett kis eső, tiszta kocsolya lett az utca, csak én korcsolyáztam bennük, kikaptam, mert csupa csopolyás lettem.
Úgy elfáradtam, mint az olaj, este nem kellett Alvópirint kérnem.
