A buszon
szeretlek, édes, puszcsi a nózidra, nem magának mondtam, ne nézzen így rám, igen, van bérletem, már veszem is elő, jaj, cica, ne csináld már, csak a bérletet kapom elő gyorsan, miféle női hang, ez az ellenőr, őrület a féltékenységed, hogy érted, hogy ne etesselek, ez a színtiszta igazság, meg is esküszöm, cica, jaj, látja, asszonyom, erről most maga tehet.
A metrón
túlórázzon nektek a pék, az eddigieket se fizették ki, oldjátok meg nélkülem, oksa?, ki vagy te, kis mitugrász gyakornok, hogy utasítgass engem, úgy kirúgatlak, a lábad sem éri a földet, ja hogy a főnök üzeni, épp túlórázni akartam, annyi a meló, úgysem győzöm munkaidőben, bocsánat, uram, nem léptem rá a lábára, azt se tudtam, hogy van lába, nem is érdekelt, hát persze hogy van lába, kettő is, dehogy nyomorék, ez valami félreértés.
A villamoson
jaj, de édi, szia, te kis szőrmók, hát mi van, hát mi van, jaj, de morcak vagyunk, nehéz az élet, ugyebugye?, mindjárt megáll a busz, és kifutkározod magad, kiadod a kis energiáidat, hancúrozol, bukfencezel a többiekkel, leszedik azt a csúnya pórázt, egyem a zúzáját, kicsit csurog a nyála, nem a kutyának, a pasinak.
A repülőn
nem, nem kértem paradicsomlevet, pontosan tudom, hogy mit kértem, asszonyom, és az nem paradicsomlé volt, nem biztos, hogy most kell ezt megvitatnunk, kicsim, ráér, ha leszálltam, megvan a helye, az ideje, tudom, hogy most vagy kiakadva, de akkor is, értem, asszonyom, szükségtelen többször elismételnie, itt nem szabad mobilt használni, na bumm, legfeljebb lezuhanunk, és akkor mi van, hogyhogy gyereket, várjál, milyen gyerekről beszélsz, kicsim, te magad vagy a gyerek, dehogy kértem paradicsomlevet, az a nehéz napokra való, gondoljuk át a döntési lehetőségeket, egy óra múlva leszállok, ne igyál paradicsomlevet, vagyis na, ne csinálj meggondolatlanságot, mindjárt megmondom, mit csináljon azzal a rohadt paradicsomlével!
