Rozi végigjárja az üzleteket, ráérősen, ezért jó, hogy előbb végez a munkában, mint Boldizsár. Elmerül a pihepuha plazahangulatban, fülében zenevatta, dúdolja is vele, hogy juár máj nemtommi, valahogy sose tudja megjegyezni, mi jön ez után… Te vagy a plüssmalacom? Te vagy a fánkomban a vanília? Te vagy a müzlimben a vitamin? Te vagy a jachtomban a motor?
Tényleg, Boldizsárhoz mi illene? Te vagy a bicajomban a csapszeg? Igen, csapszeg, ami a pedált rögzíti, van ott egy olyan fura bigyó. Boldizsár nagyon sportos, fokhagymapopója van a bicajozástól, mindenhova keréken gurul. Rozi szokta is a fenekét csapdosni, mint a kövér főnök a titkárnő Gizikének, vagy az építőmunkás az arra járó, óvatlan leányzóknak. De jó bőr vagy, egyelek meg! Rozi azt is szokta mondani, ha vásárláskor merészebb szoknyára akad, hogy cöccö, legfeljebb, ha elcserélném a fenekem a tiédre. Nem az, hogy Rozi ne lenne elégedett a sajátjával, de neki alkatilag valahogy olyan laposabb, szétterültebb, megesik az ilyesmi. Boldizsár meg kőkeményre bicajozta a magáét. A fenékszépségversenyt ő nyerné odahaza, na. A kerékpár kicsit hajszálrepedés köztük, Rozi szeret sétálni, a bicója cseppet sem sportos, inkább olyan retró-fazonra készült cirkáló. Ha együtt tekernek, mindig érzi Boldizsárban a feszültséget, hogy már régen sivítana elöl, kábé kétszer akkora sebességgel, kettéhasítva a várost, ehelyett meg itt tötyörög a kicsi feleségével. Andalog. Angyalog. Mint a gyalog angyalok.
Azt is énekelheti Rozi, hogy te vagy az orrszőrnyírómban a penge. Rozi örül, hogy Boldizsár nyírja, de futkározik a hátán a hideg attól a mormogástól, zrrr, vrrr, ahogy a nyíró falja a szőrt odabenn, a félhomályos orrlikban. Mondjuk jobb, mintha nem nyírná. Az olyan öregbácsis, a rőzse, ahogy kilóg az orron meg a fülön. Nagyapának kilógott, de azt Rozi nem bánta, más korosztály, a keze is foltos volt, mint egy zsiráfnak, a nyakbőre is petyhüdt, mint egy teknősnek, a szeme pedig barátságosan könnyes, mint egy buldognak. Na de az ember mégsem élhet együtt a saját nagyapjával. Nyírja csak azt az orrszőrt, még ha Rozinak be is kell fognia a fülét olyankor.
Te vagy a fülimben a zene? Hú, arra aztán igazán kényes Boldizsár! Úgy vette a mobilt is, a fülijét is, hogy egészen pengeéles akusztikai élményt nyújtsanak, amíg a bicajjal kettérepüli a pesti aszfaltot. Otthon bakelitlejátszója van, és vadiúj méregdrága lemezeket vesz, vagy lemezantikváriumokban búvárkodik, és néha sikerül is olyan korongot szerválnia, amit nem karcoltak össze-vissza a korábbi tulajdonosok. Dave Brubeck, Charlie Parker, John Coltrane, igazi varázsigék ezek a nevek, Boldizsár és a barátai transzba esnek, hacsak szóbajönnek az ősrégi dzsessz-arcok, micsoda jéghideg, mérnöki technikával kimetszett dallamok, agyas muzsika, melyben fojtottan ott dübörög az egész vad Afrika, sakálok, oroszlánok, törzsi táncok… Hát, ilyen Boldizsár, fejlesztő informatikus, akiben egy dzsungel zakatol, Rozi nem érti, hogy mit fejleszt, ő ugye patikában dolgozik, ezek a bitek meg mifélék magasak már neki.
Rozinak néha a patikába beállító emberek is furák, egy elgyötört arcú pasas egész halkan azt bírja mondani, hogy neki pálinka kell. Rozi elröhögi magát, és feleli, hogy nincs, de ha volna, akkor már rég nem volna. Mind meginnák. Hiába magyarázza, a pasasnak nem esik le. Ő pelenkát szeretne, de azonnal. Ja, az egész más. Van, aki vírustesztet akart megvárni, ott helyben. Más hallotta, hogy már van vakcina koronára, adják be neki. Egy agresszív nő azzal jött, hogy mondja meg neki a kisasszony, a kétféle oltást beadathatja-e magának egyszerre. Mire Rozi, hogy az orvost kell megkérdezni. Mire a nő, hogy minek van itt Rozi, ha ennyit se tud. Mire Rozi, hogy biodíszletnek. Meg hogy kiadja a gyógyszereket. Amúgy szívesen elkalauzolja birodalmában a kedves hölgyet egy páratlan Tour de Patika körutazás során, de mással nem szolgálhat. Az orvosi tanácsadás komoly határátlépés lenne részéről. Mintha az autószerelő segítene lefogyni. Vagy a sarki vegyesboltos írna fel szemüveget. Vagy a fitneszedző szerelné a számítógépet. Tetszik érteni?
Te vagy a gyógyszeremben a hatóanyag! Sok van még az Adventből, és Rozi élvezi a nyugodt izgalmat, amellyel kiválaszthatja Boldizsár ajándékát. A lemezboltokat már bejárta, a férje haverjait is kifaggatta, milyen ritkaságnak örülne. A bicajosoknál is kószált, halomban állnak a mindenféle furfangos kiegészítők, vízhatlan lábszárvédő, tapadós kesztyű, trükkös szemüveg, miegymás. Rozi otthon óvatos kérdésekkel próbálja kipuhatolni, mi jön be az embörnek. Kreatív dolgokban is gondolkodik, szívesen csináltatna egy Sonny Rollinsos pólót valami pofás grafikával. Vagy festene neki egy bögrét cuki felirattal: YOU ARE MY MORNING COFFEE. Vannak helyek, ahol kiégetik, megválasztod a mintát, a színt, mindent.
Rozi töpreng.
Aztán ledermed. Semmi kétség, ez ő. Az ő férjecskéje, Boldizsár. Ott áll a Zara-üzletben, és éppen szemrevételezi azt a nagyon kedves céges kolléganőjét, akin egy olyan ruha feszül, amilyet Rozi is simán elfogadna. Sőt, álmai rucija. Tiszta gyapjú, nyersfehér, egybe félhosszú, olyan patent kis övvel. Az ember esze megáll! Három év házasság kuka?
Gondolkodás nélkül beront a boltba, a biztonsági őr feltűnés nélkül követni kezdi a zaklatottnak tűnő asszonykát. Jobb a balhénak elejét venni. Ha már most ez megy, mi lesz itt karácsony előtt?
Ott állnak festői csoportban. A férj vörös fejjel. A kolléganő füléig érő vigyorral, kiélvezve a helyzet báját. A feleség az első felháborodás után kicsit elanyátlanodva. Hát igen, Berninek, a kolléganőnek a méretei pont stimmelnek, ugyanolyan magas, ugyanolyan alkat, mint Rozi. Őt kérte fel a mintaférjecske próbababának, így akarta előkészíteni a tökéletes meglepetést.
Rozi most választhat.
Vagy jöjjön az álomruha, de nem lesz már meglepetés. Akár fel is próbálhatja. Rögtön a kolléganő után. Még testmeleg.
Vagy a meglepetésre szavaz, és akkor ugrott a kosztüm. Ha így, ha úgy, ezt az ádventet fogják még emlegetni.
