Írások

Ha a kaszát kalapálod, ügyelj, hogy az éle pontosan fölfeküdjön a kicsi üllőre, amit elég beleütni egy tönkbe, és máris nekiláthatsz. Azért domború a kicsi üllő vaspofája, tudod, kispofám, hogy a penge fölfeküdhessen rendesen, olyan szögben kell tartani, a te kis pofád is domború, de nem azért, hogy odacsapjak, bár könnyen odacsaphatok, ha nem figyelsz, azért van a két szemed, csillagom, hogy figyelj, tanulj, mondta Lacipapa. Gondold meg, ha a Teremtő Úristen nem akarta volna, hogy olyan nagyon nézegessél, egyetlen szemet ad csak, hogy az is elég, de bizony kettőt alkotott beléd, hogy pislogjál, okosodjál. Mikor odalenn leszek, és megeszi az a mocsok föld mindenemet, mondta Lacipapa, akkor hiába guvasztanád a csillagszemeidet, nem tudnék már megmutatni semmit, addig becsülj meg, amíg vagyo

Klárika kiteregetett a kert végében. Lágyan hullámzottak a lepedők, bugyogók, otthonkák, gatyák, gigászi melltartók. Kedvtelve és kis aggodalommal nézte a ringó vásznakat. – Nem szárad sehogy a fehérnemű, pedig a nap süt ám. Megigazított egy csakis számára látható gyűrődést. – Az hagyján, a dohány is befülled. Szívom-szívom, de csak mint a fogamat. Bár a fogamnak több az íze. Győző a hózentrógerébe akasztott bütykösujjal álldigált, és a köhögős pipáját szörcsögtette. – Legalább a virágaimat nemigen kell locsolni. Virulni viszont nem virulnak, kirohadt a tövük. Megérem, hogy tavirózsákat kell hozni a piacról. Klárika csóválta a fejét. Győző folytatta. – Kocsmába is alig járok, vizezik a bort. Ugyanannyi pénzért persze. Legalább keresztelnék át fröccsre. Lámpa sincs odabe, zárlatos lesz foly

Ember, hol a te TAJ-számod? Ember, hol a te lakcímed? Domb Alsó, Sáros Erdei Út 326. szám alatt, harmadik fa jobbról? Ember, hol a te státuszod? Minek vagy a vezére, az igazgatója, a tótumfaktuma, a felelőse? Hangyaboly-vezérigazgató? Rigócsattogás Zrt. ügyvezető? Ágon pergő esőcseppek megbízott bámulója? Mennyi a fizud, ember? Ki fog eltemetni? A szarvasok? Vagy majd felfal egy kóborkutya-horda, ha ők találnak rád előbb? Ki mond beszédet a temetéseden? Egy varjú, csőrében a fél szemeddel? Ki fog már a sírtól eljövet politizálni és disznó vicceket mesélni? Ember, mire vitted? Van neked banki kölcsönöd? Osztálytalálkozód? Státusszimbólumod? Zsebedben zörgő kocsikulcs? Nyakad köré fonódó gyerekkarok? Ember, nézz magadra! Azt látod, akinek gyerekként elképzelted magad? Nem lettél szuperhíró…

A hajgubanccal, mama, mit tegyen, aki megtalálja? Aki megtalálja a hajgubancot, mit is tehet? Nem csak valamelyik hajgubancot úgy általában, hanem azt a konkrétat, a te hajadat, a te gubancodat, a te fésűd termékét, szőttesét, szövevényét, gombolyagát. Mit is tehetnék? Foglalata ez a gubanc szokott lomposságodnak, mondhatni pongyolaságodnak (mindig is szerettél pongyolázni, abban libegni a szobában fényes nappal, pongyola pitypang, használtad ezt a szót is). Mama, az ágyad alatt találtam, ahogy tologattuk el a bútorokat, mert eltologattuk, egyszer igazán betoppanhatnál, kérdezhetnéd, mi ez a felfordulás, hát normálisak vagyunk mi, hogy a te otthonodból cigányputrit csinálunk, a romaputri nem jött volna szájadra sehogy, az egész píszíkorszakból kimaradtál, nevén nevezted a dolgokat, nem ros

A költő egyik reggel kisütött egy verset. A friss péksütemény feletti örömében kiposztolta a Zinternetre, egy pofás kép kíséretében. Az erdő, mint kezed, mint a tüdőd lombja, Tücskök pattognak dekoltázsodban, Felkel arcod, csillagszóró-üzemmód, Morzsolgatom a másodperceket: Peret, nem peret! Aztán átszaladt jóbarátjához, akinek megígérte, segít méretre szabni és leragasztani a szőnyegpadlót. Ormótlan dög volt. Mármint nem a barát. A szőnyeg. Izzadva nyiszatolták a pengével. De végül bepasszolt a helyére, kivagdaltak minden kacifántos sarkot, bepattintották a szegélyléceket, gyönyörködve nézték. A barát anyukája küldte pörköltet jóízűen befalták. A költő az autóban ülve, társasági oldalát csekkolva látta csak, hogy a női jogokért küzdő, kedves kommentelője, Amanda Mandula támadásba lendült.

Egy valódi megmentő honnan tudja, hogy valakit épp akkor és ott meg kell mentenie? Hát fogalmam sincs, a vérében van. Hiszen vérbeli megmentő. Így született, így fog meghalni. Illetve, dehogy. Egy vérbeli megmentő sose hal meg. Olcsó poén, hogy drága emléke szívünkben él, mint egy gyászjelentésen. Nem, nem úgy. Tényleg nem látom magam előtt, amint Superman vagy Batman egy idősek otthonában várja a karácsonyi ünnepséget, melynek során kap egy szép, kockás papucsot. Nem látom őt infúzión. És ha felravatalozva látom, az is csak valami trükk lehet, a következő pillanatban felül, köpenye lobogni kezd, és már suhan is kifelé az ablakon a szipogó hozzátartozók ámuló szeme láttára. Na jó, Sanyimen eleve nem volt az a tipikus megmentő. Egyrészt a szájszögletében mindig lógott egy csikk. Általában f

Rozi végigjárja az üzleteket, ráérősen, ezért jó, hogy előbb végez a munkában, mint Boldizsár. Elmerül a pihepuha plazahangulatban, fülében zenevatta, dúdolja is vele, hogy juár máj nemtommi, valahogy sose tudja megjegyezni, mi jön ez után… Te vagy a plüssmalacom? Te vagy a fánkomban a vanília? Te vagy a müzlimben a vitamin? Te vagy a jachtomban a motor? Tényleg, Boldizsárhoz mi illene? Te vagy a bicajomban a csapszeg? Igen, csapszeg, ami a pedált rögzíti, van ott egy olyan fura bigyó. Boldizsár nagyon sportos, fokhagymapopója van a bicajozástól, mindenhova keréken gurul. Rozi szokta is a fenekét csapdosni, mint a kövér főnök a titkárnő Gizikének, vagy az építőmunkás az arra járó, óvatlan leányzóknak. De jó bőr vagy, egyelek meg! Rozi azt is szokta mondani, ha vásárláskor merészebb szoknyá

Először, amikor elmentél a suli kerítése mellett, éppen hadifoglyos játékhoz készültünk mi, fiúk, videókból vettük, a föld egy távoli pontján pont ilyesmik történtek akkoriban, nagyon menő dolog. A lényeg, hogy legalább négyen kell hozzá lenni, de hatan-nyolcan még jobb. Ketten szorosan átkarolják a hadifoglyot, hogy meg se tudjon moccanni. Arabul kell ordítani az arcába egész közelről, ez se nehéz: ibn ahranambara hartadradzsina rahtamadari, Jalla! Ha többen vagyunk, egy tolmács is jól jön: „Aruld el, hanyan fagytok, merre harci bazis, ugyis kiszegyuk beloled, kivagjuk nyelvedet, kitepjuk szivedet”. A hadifogoly, ha elég kemény legény, csak rázza a fejét vagy leköpi a tolmácsot. Ekkor a többiek előállhatnak a kívánságaikkal: az orrát… a fülét… a száját… a szemöldökét… a haját… A fogvatart

Erről a fotóról árad a nagymamaszag. Nem ismeritek a nagymamaszagot? Biztos minden nagymamáé más. Otthonkaszag. Otthonszag. Savanyúkáposztaszag meg pinceszag. Mosogatószag meg naftalinszag, molyok ellen. Levendulaszappanszag meg fertőtlenítőszag. Lekvárszag meg tyúkólszag. A nagymamaszag csípős, belekábulsz. Olyan, mint a baromfiudvari napsütés, amelyiktől prüszkölni kell, orrba ver, csiklandoz. A szárnyasok a lábujjad meg a nadrágszárad csipegetik. Hülye tyúkok. Guvadt szemmel. Nem tudják, mi ennivaló, mi nem az. Mindennel megpróbálkoznak. A bádogot is megkocogtatják. A követ is. Apró kavicsot szemeznek, az morzsolja össze a magokat a begyükben. Mikor felvágjuk a zúzát, ki kell szedni a sódert, a félig őrölt magmaradékot. A nagymamaszag azt jelenti, akármennyi sütit vehetsz. Ha pukkadásig

Ott az a kenu a csónakházban, ívelt teste a bakokra fektetve a félhomályban, beleülünk majd, siklunk a vibráló vizek felszínén, vállamban az evező húzása, az izmok fáradása, szemhéjam mögött fények villódzása. Csak még ez a projektleadás, gyűrött ingek éjszakája, pocsék kávék az automatából, émelyítő csokik és rágcsák, valahogy ki lehet húzni, a klíma szárítja a nyálkahártyát, prüszkölünk, szemünk vörösödik, a mesterséges világítás az agyunkat eszi szét, gályapadon tölteni legszebb éveinket, lendül az ostor, tovább. Ott az a kenu, álmomban suhanunk, félrekapjuk a fejünket az ágak elől, ha ugyanarra az oldalra dőlünk egyszerre, borul a hajó, borul az egész, jön a hidegzuhany. A cuccaink elúsznak, ha műanyag hordóba pakoltuk őket, fenn maradnak a vízen, prüszkölünk, röhögünk, szentségelünk,

Emese fiatal anyuka volt, mikor odaállt a nála talán tíz évvel idősebb plébános atya elé, hogy ha kell, ő szívesen vállalja a templom virágdíszítését. Hallotta, hogy meghalt a néni, akinek ez volt a feladata, és zavarogni ugyan nem akar, de ha nincs még rá ember, ő szívesen csinálná. Saját kertjében is terem virág bőven, ezt még a szüleitől hozza, otthon náluk ez alap volt, de ha úgy adódik, másoktól is be tud szerezni. Tetszett a tettrekészség a papnak, épp kicsit nekikeseredetten prédikált valamelyik misén arról, hogy a plébánia közös ügy, és ő szívesen visz a vállán sok mindent, temetéstől esküvőig, villanyszereléstől cserepezésig, de aki úgy érzi, hogy valamilyen feladat megszólítja, hát ne fogja vissza magát… Erre lám, itt ez a helyes kis nő, és bevállalja Aranka néni dolgát, amiért n

Csaxólok, hogy olyan ajándékot fog kapni, holta napjáig emlegeti majd, ilyen ajándék nincs több, nem is volt, nem is lesz, őrület, nyulat lehet fogatni velem, hogy végre eszembe jutott, felejtős a ténfergés a nagyáruházi polcok között, latolgatva, mit szeret, mit nem szeret, füstölt lazac vagy libamáj vagy szalámi, miközben alig eszik valamit. Csaxólok, hogy a neten láttam meg a két komplett szettet, és rögtön villám cikázott át az agyamon, hogy ez nem igaz, ilyen nincs, meg kell csinálni, bár fogalmam sincs, hogyan, mindenesetre a cuccokat megrendeltem kártyával, és a körmömet rágtam, hogy mikor ér már ide, valahol Amerikában tették hajóra, ahová nyilván Kínából szállították, aztán csak hozzák, hozzák a tengeren, míg a világ vége, és még két nap. Csaxólok, hogy nem bírtam kivárni, minden