Írások

A macska felmászott a fára, stop, háború kitört, stop, mamácska beleesett a cefréshordóba, stop, a disznó lerágta a szomszéd Jucuska kezét, stop, a baracktermés kiválónak ígérkezik, stop, kilencven pengőnél többet ne adj a lóért, stop, lánya kezét tisztelettel megkérném, stop, pert elveszítettük, ház dobra kerül, stop, vizsgáim kiválóan sikerültek, stop, Mariska teherbe esett, küldj pénzt, stop, szódabikarbónát ne feledd, stop, az idő kiváló, a fürdőorvosok ragyogóan végzik munkájukat, a hölgyközönség attraktív, stop, anyós úton van, érkezése minden percben várható, stop, mamácska beleesett a szőlőskádba, stop, kártyán szerencsém van, stop, a macska lejött a fáról, de felmászott egy másikra, stop, imádkozzatok értem, a lövészárokban rátok gondolok, szalonnát küldjetek, stop, a szomszéd Juc

Minden olyan tökéletes volt, hogy az embert óhatatlanul rettenetes, nyomasztó érzés fogta el. A játszótéren susogott a szél, ragyogott a nap, bólogatva burukkoltak a galambok, verebek fürödtek önfeledten a porban, a sok színes, otthagyott műanyag játék vidáman kiabált a homokozóban. A hintában üres levegőbuborék ringatózott, finoman csörögtek a láncok. Az égen bukfencező felhők változtak át madártejből repülőgép-anyahajóvá, toronydaruból albínó zsiráffá. Ilyen egyszerűen nem létezik, pillanatokon belül valami mérhetetlen és jóvátehetetlen szörnyűségnek kell bekövetkeznie, különben felborul a világegyetem egyensúlya. A rosszarcú férfi settenkedve közeledett az édesdeden játszó, habos ruhás kicsi lányhoz. A gyermek végtagjai olyan fehérek és törékenyek voltak, mintha porcelánból lennének. A

Tomibá úgy viszonyult a mackónadrághoz, mint a mackó a saját nadrágjához. Sose láttuk, hogy mást viselne. Tomibá úgy viszonyult a mackóhoz, mint mi a moszkvai olimpia kabalaállatához. Aranyos, de veszélyes figurának tűnt. Tomibá úgy viszonyult a veszélyhez, mint én a pofonhoz. Nem kereste a bajt. Tomibá úgy viszonyult a pofonhoz, mint Beethoven a zongorához. Szeretett a megfelelő végére kerülni. Tomibá úgy viszonyult a zongorához, mint a börtöntöltelékek a tüllszoknyához. Röhögött rajta. Tomibá úgy viszonyult a tüllszoknyához, mint Robi autószerelő a kocsikhoz. Szeretett bepiszkálni alájuk. Tomibá úgy viszonyult az autókhoz, mint Pamela Anderson a mellbőséghez. Adj neki, bébi, hadd szóljon! Tomibá úgy viszonyult a mellbőséghez, mint bármely tornatanár a mellbőséghez. Ugráljatok, lányok, pá

Mikor a polgi bejelentette, hogy Tibetbe utazik, mindenki azt gondolta, elment az esze. Egy év múlva választás, a beruházások folyamatban, a kenőpénzek sisteregnek, ez meg… A polgi rejtélyesen mosolygott, hosszú távú befektetés, azzal titkárnője társaságában kámforrá vált. Visszatérve még mindig mosolygott, és határozottan munkához látott. Befektetők bevonásával az önkormányzati senkiföldjén villámgyorsan felépült a Semmigyár, ahol százhúsz helyi munkavállaló helyezkedhetett el, biztos hátteret teremtve családjának. Keverték, leszabták, összeszerelték, csomagolták a semmit, alig győzték kielégíteni a megrendeléseket. A polgi előrelátását bizonyítja, hogy rögtön ráálltak a pótalkatrész-gyártásra is, a meghibásodott semmit EU-s projekt keretében környezetbarát módon újra felhasználták. A t

Ezek a szülők állati gyanúsak, a szemük sem áll jól. Azt mondják, a házasságukkal akarnak foglalkozni, ezért lelécelnek egy teljes hétvégére, beülnek a kocsijukba, és csaó világ, mi meg addig birkózzunk nagymamákkal, nagynénikkel vagy idegen nőszemélyekkel… Mintha nem mi volnánk az ő házasságuk, és nem ez a ház lenne a házuk! Aztán hazajönnek, és ha kérdezzük, milyen volt, anyu ragyogó arccal mondja, szuper, borzasztó sokat sírtak! Akkor az olyan lehet, mint a madarásztábor, ahol a fiúk addig piszkáltak, amíg felmásztam egy fára, de még ott is kövekkel dobáltak és ocsmányságokat kiabáltak, míg bőgni nem kezdtem. Mindegy, legalább tortát hoztak haza, ha már ilyen lakodalmas helyre járnak. Csak másképp is viselkednek, miután visszajöttek. Sutyorognak, vigyorognak, turbékolnak, összebújnak,

Boldogok a mazochisták, ha találnak egy hozzájuk mindenben passzoló szadistát. Boldogok a hentesek, mert egész nap húsbavágó kérdésekkel foglalkoznak. Boldogok a dadogók, mert több idejük van elmondani ugyanazt. Boldogok a dadusnénik, mert délutáni alvás idején is mobilozhatnak. Boldogok a füstszűrők, mert az ütősebb cucc mindig náluk landol. Boldogok az archeológiai leletek, mert nekik már nem fáj semmi. Boldogok a fűnyírók, mert vígan berregnek, pedig mindennap fűbe harapnak. Boldogok a dinoszauruszok, mert kipusztultak, mégis az egész mozi tőlük retteg. Boldogok a filmrendezők, mert még életükben lefuthat előttük életük filmje. Boldog ok a cibetmacskák, mert simán megemésztik, hogy a világ legdrágább kávéját kell megemészteniük, és tojnak az egészre. Boldogok a cibetmacska-tenyésztők, m

Apa márványgyárban dolgozott, elvitt megmutatni, mindenhol szállt a por, mintha sűrű felhő ereszkedett volna le a falak közé, maszk volt az embereken, marslakóhoz hasonlítottak, fehér volt a szemöldökük, a szempillájuk. Egy napon Apa hazajött szomorúan, szemöldöke és szempillája még fehér volt, mintha megöregedett volna, és mondta, hogy bezárták a gyárat, nincs tovább munka, Bashiqából is el kell mennünk. Nem értettem, mindig itt éltünk, az utca porát ismeri a talpam, minden vakarcs kutya és cica odajön, ha hívom, mosolyogva integetnek a szomszédok, lepénykenyér csücskét nyomják a markomba. Ott, ahová megyünk, ki vár majd minket, és miből élünk, ha apa szemöldöke és szempillája többé sosem őszülhet meg? A plüsseimet hozhattam el és a nagy keresztet az ágyam fölül, ezt nézegettem elalvás el

Kipusztulásból mindig rettentő rossz jegyeket hozott. Halálugrásból kettesre zárták le, pedig szorgalmasabb osztálytársai hullottak, mint a legyek. Mit tegyen, ilyen kemények voltak a csontjai. Hasfelmetszésnél mindig diadalmaskodott benne az életösztön, és belevágta a szamurájkardot a táblába, kis híján a tanárt trafálta el. Amikor Dugovics Tituszról kellett fogalmazást írni, a története jó véget ért, a hős udvariasan megkérte a török harcost, hogy adja át neki a zászlóját, s az illető rendkívüli jó modorról tanúságot téve eleget tett az óhajnak. Utána szépen elmentek, és az első sarkon ettek egy kebabot dürümben, sok csípőssel, hagymával, mert úgy az igazi. A dinót be is hívatta az igazgató, közölte vele, lehet, hogy már most tízszer annyit keres, mint a tanárai, ám ilyen gyenge kipusztu

A szennyvízülepítők ellenőrzése és a bennük tárolt folyadék összetételének elemzése volt Borbíró feladata. A munka lekötötte, minden energiáját elszívta. Arcbőre borzasztóan elszürkült, mintha állandóan a pöcelé fölé hajolna, s annak kipárolgása kezdte volna ki a pofacsontokra tapadó hús állagát. Pedig légkondicionált irodában ült, mint nálunk mindenki más, és csak a számítógépére beérkező adatokat összegezte és továbbította. Óránkénti, naponkénti, havonkénti, évenkénti lebontásokat készített és cécézett a főnökségnek, körímélekben juttatta tovább a tendenciaelemzéseket. Kocsonyás tekintete miatt nem sejtettük, mi járhat a fejében, rejteget-e magánhasználatra mókás kis feljegyzéseket arról, egyes kerületekben mitől vizelnek savasabbat vagy piszkítanak lúgosabbat a lakók a nyári vagy téli i

A buszon szeretlek, édes, puszcsi a nózidra, nem magának mondtam, ne nézzen így rám, igen, van bérletem, már veszem is elő, jaj, cica, ne csináld már, csak a bérletet kapom elő gyorsan, miféle női hang, ez az ellenőr, őrület a féltékenységed, hogy érted, hogy ne etesselek, ez a színtiszta igazság, meg is esküszöm, cica, jaj, látja, asszonyom, erről most maga tehet. A metrón túlórázzon nektek a pék, az eddigieket se fizették ki, oldjátok meg nélkülem, oksa?, ki vagy te, kis mitugrász gyakornok, hogy utasítgass engem, úgy kirúgatlak, a lábad sem éri a földet, ja hogy a főnök üzeni, épp túlórázni akartam, annyi a meló, úgysem győzöm munkaidőben, bocsánat, uram, nem léptem rá a lábára, azt se tudtam, hogy van lába, nem is érdekelt, hát persze hogy van lába, kettő is, dehogy nyomorék, ez valami

Kedves apukák és anyukák! Hadd hívjuk fel figyelmüket arra az önök számára nyilván nem túl sokatmondó és aligha az újdonság erejével ható röpke tényre, hogy ez a játszótér lakott területen található. Ugyan mi következik ebből, kérdezhetik önök, és mi díjazzuk az önök jogos kíváncsiságát. Nos, lakott területen emberek élnek, örülnek és szomorkodnak, zenét hallgatnak és ábrándoznak. És mit szeretnének ezek a derék, békés, nyájas emberek? Nyugton élni. Saját lakásukban, erkélyükön nem véreres szemű, kiégett zombiként karistolni a falat. Éppen ezért szépen kérjük, és javasoljuk, hogy csemetéik játszás közben ne nyikorgassák a hintát, ne dübörögjenek a csúszdán, mert ez az idegeinket fűrészeli! Ne szaladgáljanak trappolva, csak a visszhang kedvéért, mert olyan szépen verődik ide-oda a szandálju

Érted? Itt, Guildfordban élek, egy kicsi ház, talpalatnyi kert, kétszáz méter a melóig gyalog. Egy leválasztott garázs, de kompakt megvan, zuhanyfülke, mini konyha, minden. Leginkább a mikrót használom, mindig van hazai, csak megmelegítem. Nekünk, magyaroknak vannak a legjobb kajáink, ez fix, az angolok baromira csípik. Dől a nép a vendéglőbe, megy az üzlet. Érted, itt nincs igazán saját konyha, a sós pudingok meg piték rettenetesek, semmi fűszer, mintha fűrészport rágnál. Nem is főz itt már olyat senki. A curry a nemzeti eledel, ami indiai. Tulképpen hasonló, mint a pörkölt, kicsit más ízesítés, nokedli helyett tarhonya. Amit kuszkusznak hívnak. Amúgy mexikóit, kínait, vietnamit, hasonlókat esznek. Te, én ki se tettem a lábamat Magyarországról, csak annyi, hogy itt mindenki angolul beszél